FTC: „Győznünk kell!”

Mix Online - FTC: „Győznünk kell!” - Nyomtatható változat

főoldal - Sport
NS | 2022. 07. 26. 12:02:37
FTC: „Győznünk kell!” Jól ismeri a Slovan Bratislavát Anderson Esiti, hiszen a PAOK futballistájaként négyszer is játszott ellenük. A középpályás a 2–1-es budapesti vereség után felkészült az újabb harcra, és tudja, a Ferencváros hátrányból is képes a továbbjutásra.

– Legutóbb, amikor beszélgettünk, a görög PAOK kölcsönjátékosaként futballozott Magyarországon, most pedig már a Ferencváros labdarúgója. Jó döntés volt elfogadni a Fradi ajánlatát?
– Amit szerettem volna, megvalósult – mondta lapunknak Anderson Esiti, aki a télen Sztanyiszlav Csercseszov külön kérésére került a klubhoz, és azóta meghatározó tagja a csapatnak. – Eleve úgy érkeztem Magyarországra, hogy tudtam, szívesen maradnék hosszabb távon is. Szerettem Görögországban futballozni, a klíma is tökéletes volt, de a Ferencváros nagyobb célokért küzd. Pontosan úgy is alakultak a dolgok, ahogy elterveztem. Bajnoki címet szereztem a klubbal, és összejött a Magyar Kupa-győzelem is.

– Emlékezetes pillanatok voltak, amikor a finálét követően két kisfiával ünnepelt a gyepen.
– Egyikük az én kezemben volt, a másikat Fortune Bassey tartotta. Négy- és kétévesek, életre szóló élmény volt nekik a találkozót követő fieszta.

– Szeretik a labdát?
– Erre most nehezen tudnék válaszolni. Februárban érkeztem Magyarországra, a család akkor még maradt előző állomáshelyemen, Görögországban, később pedig hazaköltöztek Belgiumba. Az elmúlt hónapokban kevesebbet találkoztam a családommal, a fiaimmal, de hamarosan költöznek Budapestre, és újra együtt leszünk. Alig várom már, hogy itt legyenek.

– Jól értem, hogy a család számára Belgium jelenti az otthont?
– Igen. Ugyan nigériai vagyok, ám tizennyolc évesen Európába költöztem, előbb Portugáliába, majd egy évre rá már Belgiumban futballoztam. Ott ismertem meg a feleségemet, aki burundi-belga kettős állampolgár, ám a családjával már régóta Európában élt. Gentben ismerkedtünk meg. A nyári szünetben két hetet odahaza töltöttem, ám Afrikába sajnos nem jutottam el a szüleimhez…

– Kikötővárosban, Warriban született: milyen volt az élet gyerekfejjel arrafelé?
– A szüleim sokat dolgoztak, hogy mindenünk meglegyen. A testvéreimmel még véletlenül sem voltunk elkényeztetve, apunak és anyunak rengeteget kellett melóznia, hogy legalább ételben ne szenvedjünk hiányt. A fiúgyerekeknek a futball jelentette az iskola utáni napi elfoglaltságot, képes voltam sötétedésig rúgni a labdát az utcán.

– Európáról álmodott?
– Már most többet elértem, mint amiről álmodtam.

– A Bajnokok Ligájában szerdán a Slovan ellen kellene az újabb lépcsőfokot sikerrel venni. Mi volt a gond az első mérkőzésen?
– A fontosabb akciókat, a gólokat, helyzeteket azóta legalább három-négyszer visszanéztem, kíváncsi voltam, miben hibáztunk, mit csináltunk rosszul, miben kellett volna jobbnak lennünk. Miután megszereztük a vezetést, úgy éreztem, a kezünkben van a mérkőzés, az első Slovan-gólnál azonban nagyot hibáztunk, elaludtunk. A találkozó előtt napokig gyakoroltuk a szlovákok szögleteinek, szabadrúgásainak a kivédekezését, a szakmai stáb pontosan felkészített rá bennünket, hogy ezekből képesek helyzeteket kialakítani. Erre tessék, éppen ebből kaptunk gólt. Mérges voltam, nagyon mérges. Ugyanakkor ne feledjük, ez már a BL, az ellenfelek erősek, ők is alaposan felkészültek belőlünk, és ők is a következő körbe szeretnének jutni. A Groupama Arénában varázslatos hangulat volt, sokat dolgoztunk azért, hogy megszerezzük a vezetést, ám sajnos rövid idő alatt leromboltuk, amit addig felépítettünk. A labdarúgás már csak ilyen, nem mindig a jobbik csapat nyer. Szerencsére szerdán itt lesz a lehetőség, hogy javítsunk.

– Végül is miben kell javulniuk a visszavágóra?
– Okosabban kell futballoznunk. Az első mérkőzésen Dibusz Dénesnek már a mérkőzés elején volt egy nagy védése, annál is elaludtunk hátul, az ilyen könnyelmű hibákat mindenképpen ki kell küszöbölnünk. Pozsonyban mindenképpen kevesebb hibával kell futballoznunk. Harcoltunk, mentünk előre, de ezen a szinten már apró részletek döntenek. Ám úgy vagyok vele, minden okkal történik! A vereségünknek is bizonyára megvolt az oka.

– Milyen hangulatra számít Pozsonyban?
– A PAOK játékosaként korábban négyszer is játszottam a Slovan ellen. Előbb az Európa-liga rájátszásában találkoztunk, majd két évvel később az Európa-konferencialiga csoportkörében. Mind a négyszer a kezdőcsapat tagja voltam. Azokon a találkozókon nem volt ijesztő a hangulat Pozsonyban, öt-hat ezren lehettek a lelátókon. Ettől függetlenül most a hangulattal aligha lesz gond, nem zárható ki, hogy telt ház előtt játszhatunk, ám biztos vagyok benne, a minket elkísérő ferencvárosi szurkolók hangját is hallani fogjuk.

– Szóval ha valaki tudja, hogyan lehet kihúzni a Slovan méregfogát, akkor az ön.
– Valóban jól ismerem a játékukat, tudom, milyen harcmodorban futballoznak. Azóta új a vezetőedzőjük, de a stílusuk nem változott. Tényleg fontos lesz, hogy okosan futballozzunk odakint, a hangulattól pedig nem tartok. Már csak azért sem, mert ha pályán vagyok, úgyis csak a játékra koncentrálok, nem hallok senkit és semmit… Nem tudom, hogyan alakul majd a mérkőzés forgatókönyve, ám egyet tudok: győznünk kell.

– És győznek?
– Egyszerűen nincs más választásunk.