Isten nyelve: Korda György

Mix Online - Isten nyelve: Korda György - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Bajnóczy Bella | 2022. 06. 17. 8:06:56
Isten nyelve: Korda György Megnéztem, mit rejt az Isten nyelve - magyar próza címke az egyik minapi Lemezbörzén (Budapest Record Fair) , melyen való bóklászás e jel szerint kétségtelenül szórakoztató program is lehet. Az említett címke mögött sorakozó bakelitkorongok között ott volt Korda György egyik nagylemeze, miként Halász Judit Helikofferje is, a többieket illendőségből nem említem. Rejtély, miféle marketingötlet vezérelte az eladót e műfaji megjelöléshez. Persze, jó poén, kérdés, mit szólna hozzá Korda György?

Ami a Lemezbörzén igazán szembetűnő, hogy a bakelitlemez gyűjtése férfiúhoz méltó hobbi. A vásárlók között adott pillanatban nem láttam nőt, ami igazán trendi dolog, miután tudjuk, hogy az apa férfi, az anya nő, legyen hát a bakelitgyűjtő is férfi! Mi tagadás, annak is kell lenni és férfias türelemmel viselni egy-egy fekete korong árcédulájának látványát. Megérinthettem az öt LP-t tartalmazó, 24.900 forintot kóstált Bruce Springsteen-díszdobozt, a 17.000 forintért kínált  (olykor a Djabe együttessel is fellépő) Genesis-gitáros, Steve Hackett Genesis Revisited című albumát. A bakelit – legyen ezentúl az elnevezés vinyl, hiszen a polivinil-klorid kiszorította a törékeny bakelitet – lemezek gyűjtői az árak ellenére a Paradicsomban,a ritkaságok Édenkertjében érezhetik magukat egy-egy ilyen Lemezbörzén. Amely pompás illusztrációja a fekete korongok reneszánszának. Azzal együtt, hogy cédékkel is lehet itt házalni.

 

Szóval, olyannyira feltámadt a vinyl, hogy magára valamit is adó énekes, együttes is énekel csillogó fekete lemezeken, nem csupán Little Richard. Igaz, a cédékkel ellentétben kissé nehézkes dolog a kezelésük, bonyolult ugrálni a számok között, több helyet foglalnak el, de vannak, akik esküsznek arra, hogy az analóg technika tökéletesebb hangélményt nyújt. Kovács Lászlót a vinyllemez vonzása olyannyira nem hagyta érintetlenül, hogy megalapította a Moiras Kiadót, amely ritka koncertfelvételekre vadászva többek között Liversinget, Illést, Beatricét és Taurust jelentetett meg vinylen néhány százas példányszámban. Szerinte a vinyl érzelmesebb, családiasabb élményt kínál, szemben a kompaktabb, szűkebb, tolakodóbb cédénél. Mindkét formátum hangzása függ azonban a lemezjátszó minőségétől. Mondják persze, hogy a vinyl már bizonyított, hiszen hetven éve a színen van, míg a cédé legfeljebb harminc éves és nem tudjuk, hogyan szólnak majd ugyanennyi idő múlva.

 

Mindenesetre a Lemezbörze is arról tanúskodik, hogy a korongpiacon a digitális adathordozók cseppet sem írták felül az analóg technikát, amit komoly gyűjtők és persze még komolyabb üzletemberek börzékkel, sőt árverésekkel igyekeznek életben tartani. A komoly gyűjtők itthonról és külföldről is rendre ráharapnak a ritkaságokra, sőt a kalózfelvételekre is, hogy így tunnigolják a bankjegyek és hangjegyek szerelmetes, hasznot is hozó frigyét. Nem véletlenül állt rá jó néhány lemezbolt itthon is a vinyl lemezek adás-vételére. Mintha valamiféle prémium termékek lennének. Az viszont biztos, hogy a vinyl korong valóban személyes, kézbe fogható, borítójuk olykor képzőművészeti alkotás vagy éppen remekbe szabott fotó. A dallamfelhőkből érkező tömeges zenék nem kínálnak ilyesfajta élményeket.

 

Nyugodj meg és hallgass vinylt! - volt olvasható az egyik lemezárus pólóján, mely felszólítás akár egy-egy ilyen lemezbörze szlogenje is lehetne. Ugyanakkor meglepő – vagy talán mégsem? -, hogy a lemezbörzéken, lemezelő bolhapiacokon mázsaszámra vannak hangkazetták, melyek már valóban „lejárt lemezek”, sőt 45-ös fordulatszámú kislemezek is. Ezeknek legfeljebb a borítója kínál érdekességet, többségük is csupán fillérekbe kerül. Leszámítva persze a Neoton Família Japánban megjelent, Santa Maria című slágerét tartalmazó kislemezt, amely hétezer forintot kóstált eme börzén. Ahol fellelhető volt az LGT lengyel kiadású Warsawa című albuma tízezerért, a Supraphonnál megjelent Omega-Omega című nagylemez ugyanennyiért, s a Lady Of The Summer Night slágerük Bellaphon-kislemezen hétezerért. Vagy a Pink Floyd The Dark Side Of The Moon eredeti brit kiadása 25.900 forintért, a Vágtázó Halottkémek első nagykorongja tizenöt ezerért. Megnyugtató volt persze, hogy Záray-Vámosi válogatásalbumhoz már ötszázért is hozzá lehetett jutni, ám a sokkoló lemezárak után az igazi életörömöt lehelt az ember lelkébe, amikor felfedezett egy Demis Roussos-nagylemezt. Mindössze száz forintért.  Két császárzsemle áráért.