A színházember

Mix Online - A színházember - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Bajnóczy Bella | 2022. 06. 11. 8:53:41
A színházember Rátonyi Róbert azt mondta róla, előttem az utódom, Darvas Ivánnak határozott szándéka volt együtt dolgozni vele, Márkus László meghívta magához, hogy színészbaráti társasága előtt parodizálja őt és a produkcióját Lux szappannal honorálta. Zámbó Jimmy le akarta lőni, mert merészelte őt parodizálni. Őket is megidézi a beszéltetőtársával, Kövesdi Péter újságíróval közös Hivatásos rajongó – Történetek színházról, pályatársakról című kötetében Gálvölgyi János.

Zámbó-paródiájának másnapján Jimmy király bement az RTL Klub igazgatójához, kirakta a pisztolyát az asztalra és azt mondta, lelövi Gálvölgyit. Azonnal futár loholt a színész lakására, hogy dedikáljon egy képet Zámbó Jimmynek, miközben igyekeztek meggyőzni az énekest, milyen jó neki, ha parodizálják. Ez a sztori is benne van a hivatásos rajongó könyvében, jelezve, hogy Gálvölgyi János parodistaként robbantott az 1968-as Ki Mit Tud? megnyerésével, amikor is harminchat színész hangján szólalt meg. Nem csupán a nagy színészek hangját „gyűjtötte”, hanem gyerekként az aláírásaikat is. Máig megvan a VIII.b osztályos ifj. Gálvölgyi János kék iskolai füzete, az ötfilléres, Autógrammok feliratú vinyettával, melybe sok más mellett Uray Tivadartól, Márkus Lászlótól, Rajz Jánostól kért aláírást. Utóbbi azt kérdezte: Hogy hívnak? Gálvölgyi János. Mire Rajz: Szarok rá, engem hogy hívnak? Jancsika elárulta a színész nevét és megkapta az autogramot.

Azóta is megmaradt a nagy színészek, a színház ezúttal már hivatásos rajongójának. Nem csupán ő tapasztalja sokszor, hogy egyre többen nem tudják, ki volt például Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Bilicsi Tivadar, Básti Lajos, Feleki Kamill. Nem véletlenül Gálvölgyi a legfőbb kezdeményezője annak, hogy emléktáblát helyezzenek el nagy színészeink, rendezőink egykori lakóházán, miként az sem, hogy a Klónkirály című lemezén sajátos hangminiatűrjeivel hangmúzeumban idézte meg őket. S most itt ez a kötetbe foglalt színészmúzeum, melyet a bemutatón Fesztbaum Béla „csodálatos szubjektív színháztörténelemként” jellemzett. E beszélgetőkönyvben, amely az utóbbi idők egyik legélvezetesebb, legolvasmányosabb színészkönyve, Gálvölgyi elsősorban azokat a színjátékosokat eleveníti meg, akiknek színészetéért mindig is rajongott, s akikkel megadatott neki a közös munka,s akikkel kapcsolatban azt is elmondja, melyiküktől mit tanult. Így lett emlékeinek, anekdotáinak főszereplője Rátonyi Róbert, Körmendi János, Darvas Iván, Márkus László,de külön fejezet szól Hofi Gézáról, Bajor Imréről is.

 S persze szó esik a pályakezdéséről, arról, hogyan lett parodistaként a hakniszervezők zsákmánya, miként került Keleti Éva mellé fényképészinasnak, mesél a Heti Hetesről, a szinkronszerepeiről. Teszi mindezt olyannyira élvezetesen, hogy olvasás közben szinte halljuk a hangját, látjuk a gesztusait, érzékeljük a sokat sejtető, kaján szüneteit, látjuk a mosolyát, a gesztusait. Egy ilyen kötetnek kötelező kelléke a gazdag képanyag, és egy függeléket is találunk a végén. Színházi kalauzt, ha úgy tetszik, színészlexikont. Abody Bélától, Bulla Ellán,Gera Zoltánon át Mensáros Lászlóig, Páger Antalig, Zentay Ferencig szólnak a szócikkek. Sok mindenről árulkodik, hogy egy ilyen összeállítás szerepel a könyvben. De hát  erről is szól a Hivatásos rajongó. A felejtésről. (HVG Könyvek)