Kalandozásaink lélegeztetőgép ügyben

A magyar állam 16 ezer gépet vásárolt, amely most ott porosodik a raktáron, mert már itthon is gyártják és jelenleg csak 250-en vannak gépen. Persze, később kerülhetnek többen is súlyos állapotba, de hiába a sok gép, ha nincs orvos, ápoló. Egyesek szerint 1500, mások szerint 2 ezer gépet lehetne a legrosszabb esetben üzemeltetni.  Azám, de akkor minek a 16 ezer gép? Hát, mert nem kérdezték meg a szakembereket, pedig elég lett volna egy telefon és akkor nem költöttek volna el 300 milliárdot és nem kéne most a  követségeknek lélegeztetőgépet árulni világszerte, hogy legalább valami aprópénz visszajöjjön. Arról már nem is szólnék, hogy van amit tízszeres áron vettek, s egyes gépek nem is alkalmasak lélegeztetésre. 

Szijjártó külügyminiszter magyarázattal persze nem szolgál, viszont megsértődik, hogy egyáltalán megkérdezik a kalandozáskról."Abnormális körülmények közepette, tényleg vérre menő küzdelmet kellett folytatni azért, hogy a megfelelő számú, minőségű eszköze meglegyen Magyarországnak. Aki nem volt benne, fogalma sincs arról, az ellenzéknek, újságíróknak, hogy mi küzdelmet kellett azért folytatni, hogy Kínából - ahol nálunk sokkal nagyobb erősebb országokat megelőzve - a védekezéshez szükséges eszközöket behozzuk..."

Vajon miben előztük meg az erősebb államokat? Hülyeségben? Szép dolog, hogy a magyar állam elkezdte felvásárolni a lélegeztetőgépeket, de mindezt ésszel kellett volna tenni és mindenekelőtt a szakemberek bevonásával, hogy ne legyen ekkora melléfogás és pazarlás. Ám ahol a tájékoztatókon három emberből kettő katona vagy rendőr, ott ezen sem lehet csodálkozni. Most aztán, miután árulják a gépeket, Szijjártó külügyér nem bánt meg semmit, sőt ki van akadva ezekre a fránya ellenzékiekre, hogy mit kötekednek. Még mindig a kalandozó magyarok romantikájánál tart, s képtelen felmérni a károkat és csak azt hajtogatja, hogy nálunk mindig lesz elég gép. Ja, aztán majd megy a kukába.