A szem

Mix Online - A szem - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Regös István | 2020. 07. 04. 8:00:00
A szem Hosszúra nyúló pályafutásom alatt sokat gondolkoztam azon, hogy az emberi érzékszervek közül melyik a legfontosabb. Egyáltalán, lehet-e bármilyen sorrendet felállítani az érzékszerveink között, hiszen valamennyinek megvan a maga szerepe. Például a kezünk mind a tíz ujja fontos, hiszen ha csak egyet is elveszítünk, szinte újra kell tanulni a fogást. Ugyancsak fontos szervünk a szagláshoz az orrunk, halláshoz a fülünk.
Ami ez utóbbit illeti, valljuk be, Beethoven is velünk él, meg Mozart is, de ha nem hallanánk őket, bizony nagyon hiányoznának. S persze itt van a nyelv az ízleléshez. Milyen jó, hogy segítségével ezerféle ízt ismerhetünk fel és válogathatunk, mit szeretnénk enni, inni. Vagyis az ízlelés színesebbé teszi az életünket és befolyásolja az életfunkciókat is. 

Sorrend

S persze itt van a szerintem jogosan az első számúnak tekintett érzékszerv, a szem, amely teljessé teszi a létünket, s aminek hiánya bizony nagyon megnehezíti az ember életét. Megjegyzem azonban, hogy ma már a csökkent látóképességű, vagy egyáltalán nem látó emberek is képesek a teljes életre és tudnak tájékozódni a világban, amin ma már nem csodálkoznunk kell, hanem a helyzetük természetes tudomásulvétele mellett segítenünk. Pályafutásom alatt egyetlen tévériportot sem készítettem a vakok intézetéről, amit persze azóta is szégyellek. Megpróbáltam ugyan, de képtelen voltam leküzdeni magamban azt az érzést, hogy vajon akivel az interjút készíteném, az milyennek lát engem? Filmekben láttam, ahogyan a látássérült emberek ujjaikkal megtapogatják új ismerősük arcát, hogy így nyerjenek róla képet, de nem tudtam, hogy ez csak a filmben van így vagy a valóságban is. Azóta már több filmet forgattam ebben a tárgyban, megbántam korábbi buta, fantáziátlan viselkedésemet. 


Szemcsoda

A szem maga a világcsoda! A szemtől, ettől a kis golyótól kapjuk többek között a színeket, a méreteket, szeretteink arcát, a festészetet. Amikor pedig olvasunk, a képi emlékek felidézésével szinte láthatjuk a szöveg mögötti embereket, tájakat, helyszíneket. Bocsánatot kérek mindenkitől, de most egy picit segítségül hívom a szemészorvosi szakmát, hogy pontosan írhassak az emberi szemről. Aki idáig elolvasta a dolgozatomat talán nem bánja meg, ha tovább is velem marad. Tehát az emberi szem (oculus humanus) a látás érzékszerve, az ember szervezetében, amely a környezeti objektumokról származó – az azokból eredő vagy róluk visszaverődő – fénysugarak érzékelésére szolgál, és optikai rendszerével leképezi azok alakját, formáját, térbeli helyzetét és színét. Ez a kép idegi ingerületek formájában továbbítódik a központi idegrendszerbe, ahol az agy feldolgozza. Az embernél a látás a külvilágról való tájékozódásban és az ahhoz való alkalmazkodásban alapvető szerepet játszik. 

Ez csak néhány adat

Hatalmas mennyiségű tudásanyag gyűlt már össze, ami a szem szerkezetéről, működéséről szól, például a szemgolyó összetételéről. Csak a szemgolyóról (bulbus oculi) szóló irodalom több száz oldalt tesz ki. Megközelítőleg 24 mm átmérőjű, nem teljes gömb képezi, aminek elülső részét egy kisebb görbületi sugarú előre domborodó 13 mm átmérőjű gömbfelszín részlet egészíti ki. Ott található a rostos burok, az ínhártya, a szaruhártya, a szivárványhártya, sugártest, ideghártya, a sárgafolt és látógödör, szemlencse, üvegtest, szemcsarnokok, de nem folytatom tovább, mert ezek csak a „fődarabok”, sose gondolnánk, milyen nagyon sok alkotórész alakítja a mi szemgolyónkat. Mondjuk is gyakran, vigyázz szeretteidre, mint a szemed fényére! Magyarország mindig is élen járt a szemgyógyászat terén. Már régóta önálló tudományág, olyan szakterület, aminek tudományos és gyakorlati elsajátítása évtizedeket vesz igénybe.

 

Heuréka!

Tudom, az újságírásban elvileg ritkán van helye a privatizálásnak, de azt hiszem, néha tehetünk kivételt. A közelmúltban egyszerre éltem meg egy tragédiát és egy csodát. Valamilyen okból az egyik szememen „kilukadt” a szaruhártya és a szó szoros értelmében megszűnt a látóképessége. Ebben a helyzetemben találkoztam egy végtelenül szerény szemészorvossal, aki sok évtizedes tudásával, tapasztalatával meggyógyított. Azt hiszem, akivel történt már hasonló dolog, annak nem kell elmagyarázni, mit jelent, ha az egyik szemével hirtelen elveszíti a látását, majd a műtét után egy nappal leveszik a kötést és döbbenten érzékeli, hogy mindent és jól lát. Na, kérem, ezt történt velem! Nagy Zoltán Zsolt professzor, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója csak annyit mondott: „Nem csináltunk mi semmi különöset, csak gyakoroltuk a szakmát. És miután a műtét közben valóban csak az operálandó területet látjuk, így aztán nincs kivétel, mindenkit ugyanazzal az eljárással próbálunk gyógyítani!” Nagyon szép mondat. Kár, hogy nem én találtam ki.

Már látjuk, ha látunk

A világ most valami csodán dolgozik, a kutatók annak lehetőségét keresik, hogy teljesen látásvesztéses emberek visszanyerjék a látásukat. Svájcban például Roska Botond magyar neurobiológus, egyetemi tanár, a bázeli Institute of Ophthalmology Basel igazgatójának vezetésével dolgozik ezen egy team. Magyarországon pedig Nagy professzor vezetésével - természetesen nem pontosan ugyanúgy, de ugyanezzel a céllal - a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának kiemelkedő tudásbázisát összpontosítják erre a kutatásra. Mert meggyőződésük, hogy az emberiség el fog jutni odáig, hogy a vakság talán nem lesz végzetes, és egyszer majd bekövetkezik a pillanat, hogy egy látásvesztett ember visszanyeri a látását és felkiált: Emberek, látok! Ebben pedig minden benne van.