Zsöllyés hapci

Mix Online - Zsöllyés hapci - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Csontos Tibor | 2020. 04. 28. 8:00:25
Zsöllyés hapci Egy kiváló szép estén a nem kevésbé kiváló Ivan Dmitrics Cservjakov, hagyatéki végrehajtó, a földszinti zsöllye második sorában ült... Így indul A csinovnyik halála című Csehov-novella, amely kiváltképpen stílusos olvasmány e karanténos napokban. A zsöllyesztori úgy folytatódik, hogy Cservjakov teljesen véletlenül rátüsszent az előtte ülő öregúr tarkójára és kopasz fejére. Az öregúrban Brizzsalov államtanácsost, a közlekedési minisztérium tábornoki rangban levő főtisztviselőjét ismerte fel. Ha ez egy mai Cservjakovval és egy mai Brizzsalovval történik, a koronavírus megtelepszik a tarkón.

Nem rossz karanténirodalom ez a Csehov-novella, miként A szerelem a kolera idején című Marquez-opusz vagy Albert Camus Pestis című regénye sem az. Az előbbi egy rendkívüli és rendhagyó szerelmi történet, utóbbi a francia kisvárost fenyegető pusztító járvány ellen fellépő orvos és a városlakók heroikus küzdelméről szól az életben maradásért. Csehov hőse, a kisember is az életben maradásáért küzd azzal, hogy szinte földön csúszva, önmagát a végletekig lealacsonyítva igyekszik bocsánatot kérni a nagy tekintélyű nagy embertől az Árkádia Színházban elkövetett zsöllyés hapcija miatt. 

Nomen est omen: a cservjakov férget jelent, szánalmas, megalázkodó figuráját el is tapossák, mint egy férget. Az ilyesfajta eltaposásról persze nem csupán irodalmi élményeink vannak, arról viszont mostanság nincsenek valós tapasztalataink, hogy a nagy tekintélyű emberek járnak-e színházba, hiszen a színháziaknak is szól a szlogen: Maradj otthon! Ráadásul, aki március tizenhatodika után olvasta vagy csak ezután, változatlanul karanténos napjaiban olvassa Csehov eme novelláját, bizonyosan nem annak csehovi mondanivalóját, ha úgy tetszik, üzenetére - "Ugyanakkor nem szabad megalázkodni egy embernek sem, mert attól, hogy valakinek több adatott akár hatalmi pozícióban, akár vagyoni szempontból még semmivel sem különb ember, mint mi." - figyelt és figyel. Hanem a tüsszentésre. Cservjakov zsöllyés hapcijára, amivel a kishivatalnok tisztelte meg a nagy embert, miközben látcsövén keresztül gyönyörködött a Corneville-i harangok előadásában.

Csehov persze megnyugtat bennünket: tüsszenteni sehol és senkinek sem tilos. Hiszen "Tüsszent a paraszt, tüsszent a rendőrkapitány, sőt, némelykor még a titkos tanácsos is. Mindenki tüsszent." De hát ugye, napjainkban tüsszenteni... Még akkor is, ha ez Cservjakov szerint nem szándékos dolog, hanem a természet törvénye. Még akkor is, ha nem zsebkendőbe, nem könyökbe, hanem a levegőbe, bárkinek az arcába, tarkójára, tar vagy hajas fejére árad egy tartalmas hapci. Cservjakovnak még fogalma sem lehetett a koronavírusról, de a "ráprüszkölés" ténye halálfélelmet keltett benne, miután bocsánatot kért a méltóságos Brizzsalov tábornoktól, aki azonban méltósággal megjegyezte: Ugyan, kérem, semmi az egész! Ám a csinovnyik nem adta fel és szinte már zaklatásosan folytatta a bocsánatkérést, még az előadás szünetében is, mi több, hazaérkezvén még a feleségével is megtárgyalta a történteket. Melynek eredményeként felöltötte vadonatúj hivatali egyenruháját, megnyiratkozott, és újra elment Brizzsalov államtanácsoshoz bocsánatot kérni, aki újfent zaklatásnak minősítette a csinovnyiknak a bűnbánat érzületéből fakadó bocsánatért esedezését. Mire a kisember bensejében megszakadt valami. Hazament, vadonatúj hivatali egyenruháját le sem véve végigdőlt a díványon és meghalt. 

Egy mai Brizzsalov nem feltétlenül jár színházba, nem beszélve arról, hogy mostanság a zsöllyék is karantén alatt vannak. Egy mai novella- és drámaíró Csehov bizonyosan dőzsölne mai valóságunkban. Annál inkább, mert orvos is volt. 



















A történet egy szinte jelentéktelen alak, egy kishivatalnok túlzásba vitt bocsánatkéréséről szól. A hivatalnokot Cserjakovnak hívják. Egy színházi előadás során véletlenül rátüsszentett az államtanácsos, Brizzsalov úr fejére. Az író a kisember típusát formálja meg Cserjakov személyével, aki önmagát alacsonyítja le a magas rangú és tekintélyű Brizzsalov úr előtti megalázkodásával. A cserjakov szó jelentése féreg, amely a főhős természetére vonatkozik. Szánalomra méltóan viselkedik, nem lehet megszabadulni tőle. Annyira megalázkodik az emberek előtt, hogy már szinte „eltapossák”, mint egy férget. Párhuzamba állítva Gogol: Köpönyeg című alkotásának főhősével, mindkét műben nagyon hasonló a két ember jelleme. Akakij Akakijevics és Cserjakov is kevés önbizalommal rendelkezik, nem mernek megszólítani nagyobb tekintélyű urakat, mindketten alacsony rangú személyt testesítenek meg.



Cserjakov más ember számára jelentéktelennek tűnő dolgokkal foglalkozik, el nem múló bűntudatot érez az államtanácsos leprüszkölése miatt. Ez a fajta megnyilvánulás groteszk hatást kelt, egyszerre vicces és szomorú, ha egy embert ilyen lelki elnyomásban tartanak, hogy egy apró és véletlen illetlenség miatt sem tud megbocsátani magának. Nem tudja földolgozni az elutasítást, és szívére veszi Brizzsalov úr sértését, amely a halálát okozza. A társadalmi különbségek ez a fajta bemutatása a realista művek sajátja, és ezek a rangbéli különbségek leginkább az orosz irodalomra jellemzők, ezért is érzékelteti a szerző a meghunyászkodást ilyen látványosan.


A főhős halála mindig váratlanul éri az olvasót, főleg, ha az szinte ok nélkül és ilyen hirtelen következik be. De ezzel még nagyobb hatást kelt a mű, az embert több szempontból is elgondolkoztatja. Ne legyünk túl érzéketlenek, ne mondjunk olyanokat, amik nekünk sem esnének jól. Ugyanakkor nem szabad megalázkodni egy embernek sem , mert attól, hogy valakinek több adatott akár hatalmi pozícióban, akár vagyoni szempontból még semmivel sem különb ember, mint mi.