Beethoven és Európa

Mix Online - Beethoven és Európa - Nyomtatható változat

főoldal - Vélemény
Mogyorósi Géza | 2020. 01. 19. 8:07:37
Beethoven és Európa Ha a csapból nem is, de a rádióból, tévéből e hetektől Ludwig van Beethoven folyik Németországban. Így az újraegyesítés 30. évfordulójának küszöbén arra gondolok, hogy a 250 esztendeje Bonnban született komponista már maga is az egység – német és európai – kovácsa volt.
„Berlin inkább földrész, mintsem város” - fogalmazott hajdanán                                  Ludwig van Beethoven {1770-1827}. Nem akarok 2020-ban vitatkozni a jubiláns, zseniális zeneszerzővel, de Londonban, Párizsban turistáskodva, avagy Bécsben sétálgatva sokadszor állapítottam meg, hogy a Spree-metropolisz – ahol jó három évtizede élek – valójában egy kellemes falu. Nincs az a tömeg, mint a Temzénél, a Szajna partján, netán a Dunánál. Hegyei sincsenek, mint nekünk Budán - folyói szinte patakok. S mennyi fa, még a belvárosban is. Szerethető, szinte minden szempontból élhető, (keleti) csücske ez az 1990 őszén eggyéolvadt Németországnak! Ahová Bonnból áthurcolkodott a Bundestag és a kormány. Beethoven – Prága, Drezda, Lipcse érintésével – 1796-ban zongorázott először a porosz metropoliszban, aztán Pozsonyba és Pestre is eljutott. Nem is egyszer!

Apropó történelem! Kevés európai főváros ment át olyan látványos építészeti, kulturális, politikai és társadalmi változáson az elmúlt évtizedekben, mint Berlin. Aki még sohasem, avagy csak a fal, 1989 novemberi megrepedése előtt járt a megosztott metropoliszban, az éppúgy egy barátságos világvárost fedezhet fel magának a 21. században, mint aki a 90-es években már belekóstoltak az újraegyesült Németország hangulatába. 250 esztendővel Beethoven születése után, már 3,7 millió polgárnak ad otthont Berlin. Napjainkban is nehéz úgy barangolni, hogy ne látna az ember percenként gigantikus darukat. Budapest testvérvárosa átalakulóban van, építkezési lázban ég, a hagyományokat ápolva keresi jövőbeni arculatát. Az 1945-ben romokban heverő, majd 1961 augusztusától 28 esztendőre megosztott Berlinben jócskán van építeni és szépíteni való. A mintegy másfél budapestnyi területen fekvő régi-új német főváros Bonn helyett 1999-től kormányzati központtá is vált. Politikusok, diplomaták tízezrei tették át székhelyüket a Rajna-partjáról a Spree folyóhoz.

Ha valaki turistaként, üzletemberként 2020-ban az Európai Unió legnépesebb államának „Hauptstadt”-jában vendégeskedik, akkor bizonyára felkeresi a city klasszikus emlékeit: a Charlottenburgi kastélyt, a renovált Brandenburgi kaput, az attól kőhajításnyira található, szintén restaurált, üvegkupolával ékesített Reichstagot. Meg az Unter den Lindent, ahol a 76. szám alatt 2001 őszén nyílt meg hazánk modern nagykövetsége. Az írásos emlékekben már közel nyolc évszázaddal ezelőtt felbukkanó Berlinben a változások talán a Potsdamer Platzon a legizgalmasabbak, ahol egy ultra modern városnegyed született az elmúlt esztendőkben. A „nagy falu” legszelesebb csücske ez. Sebaj, seregnyi kávézóba, étterembe, moziba, koncertterembe, színházba és múzeumba menekülhet be a fáradt vándor az időjárás viszontagságai elől. Szerintem Beethovennek is tetszene ez a toleráns közép-európai „földrész”!