Piros Ildikó: Én vagyok Petőfi Sándor!

Abban a szerencsében volt részem, hogy az Akadémián én is köszönthettem a kilencvenedik születésnapján - idézi a Szabó Magdával kapcsolatos egyik emlékét Piros Ildikó a Szabad Földnek adott interjújában. -  Akkor még nem gondoltuk, hogy három héttel utána Huszti Péterrel együtt a temetésén emlékezünk rá a rádiós közvetítőkocsiban. Szeretném a szellemi örökségét továbbvinni.

A Kossuth-díjas színművésznő arról is beszél, hogy Miller Lajos a Kacsóh Pongrác-féle János vitéz bemutatójára készül a kisnánai várrom szabadtéri színpadán, és megkérdezte tőle, mit szól az ötletéhez. Mire Piros Ildikó hangosan felkiáltott: „Én vagyok Petőfi Sándor!” Mármint a mesélő, ugyanis fejében van a teljes szöveg. Mivel a daljáték és az elbeszélő költemény némileg különbözik, ezért bizonyos dramaturgiai feladatokat rábízott a rendező. Egy trónuson ülve beszél majd, a ruhája is különleges lesz.

Megemlíti, hogy a Madách Színházban eltöltött 37 éve után, hetvennégy főszereppel a háta mögött semmiféle hiányérzete nincs. Elfogytak azok a darabok, melyekben játszhatna, miként megjegyzi, szépen lecsengett a színházi élete intenzív időszaka. - Nekem az nem tetszik, ha valaki öregkorában is fel akarja dobni a lábát az orráig - teszi hozzá. -  Gondolkodó, kreatív emberként állandóan mocorgok, keresem azokat a másfajta kihívásokat, melyekben részt vehetek. Ha felfedezem a játék lehetőségét, akkor a legextrémebb feladatokba is belevágok.De nekem nem feltétlenül kell a rivalda, mindennap történik velem valami. Ha mégsem, akkor teszek érte. Még a falakat is arrébb tolnám, mintsem tétlenül üldögéljek. Nyughatatlan természet vagyok, állandóan készülök, utánaolvasok dolgoknak. Nehéz engem elviselni, remélem, Huszti Péternek a következő 43 évre is lesz még türelme velem szemben.

Az interjút készítő Borzák Tibornak ama kérdésére, mikor járt utoljára a Madách Színházban, elmondja, hogy Huszti Péterrel ellentétben ő már a 2007-es eljövetelük óta is volt már bent. Sok barátja maradt ott, őket néha meglátogatja. Nem hatódik meg attól, hogy a valamikori öltözője ajtaján még ki van írva a neve, a jelmezeit pedig külön szekrényben őrzik. Egy előadás kapcsán ma már az izgatja, hogy szeretne-e benne lenni vagy sem. Márpedig az utóbbi időkben – egy újvidéki előadást leszámítva – sehol nem volt olyan produkció, amiért fájt volna a szíve.

Nemrég a Csorba-tónál jártak, nosztalgiáztak egy kicsit, emlékeket kerestek. Ugyanis családjak anyai ágon felvidéki származású. Szépapja Selmecbánya mellett volt egy opálbánya igazgatója. Régi vágyuk teljesült azzal is, hogy pár napra elmentek Taorminába. Néztük az Etnát és a tengert. Idén nem terveznek nagyobb utat, az unokákkal töltik a nyarat a présházukban.