– A balatoni házban találkoztunk utoljára, az öccsével, Tibivel beszélgettünk vele. Emlékszem, gyönyörű őszi nap volt. Akkoriban sokat voltam vele, de utoljára, amikor telefonon beszéltünk, azt mondtam neki, hogy nemsokára megint megyek hozzá. Ez a halála napján történt – mesélte elérzékenyülve a Blikknek Oszter Alexandra.
A képzőművész-színésznő azt is elárulta, a halála előtti nyáron végig látott valami furcsa kifejezést édesapja tekintetében.
– Amikor eljöttem tőle, mindig hosszasan nézett utánam, hosszasan köszönt el, és volt valami furcsa, megmagyarázhatatlan a szemében, csak úgy tudom megfogalmazni, hogy amolyan elköszönő pillantása volt. Én minden alkalommal sírtam, amikor eljöttem tőle, és arra gondoltam, hogy remélem, ez nem azt jelenti, hogy akkor látom utoljára…. Mintha megéreztem volna, de abban biztos vagyok, hogy apu akkor már érezte, hogy el fog menni – sóhajtott szomorúan Oszter Alexandra, aki azóta érzi édesapja jelenlétét. – Naponta beszélgetek vele gondolatban. Nemcsak a halála évfordulóján, de mindennap megemlékezünk róla, hisz itt élek, abban a birodalomban, amit ő álmodott meg. Hároméves lehettem, amikor apu és anyu megvett Diósjenőn egy vadászházat, és a birtok az évek alatt nőtte ki magát ekkorára. De a mai napig emlékszem, ahogy gyerekkoromban gyűjtöttük be a szedret, a ribizlit vagy épp a diót, mikor minek volt a szezonja.
Fotó: -a-