Berlin az 50-es években
| Mogyorósi Géza (Berlin) - 2022. 10. 26. 15:46:18 |
|
Az Európai Unió legnépesebb tagállamának fővárosában nem ritka a magyar szó. Az "Ungarnból" érkező turisták mellett rengeteg diák választja rövidebb-hosszabb időre új hazájának Németországot, s annak legnagyobb települését. Hajdan az '56-os menekülteket is befogadta West-Berlin.
Berlin második világháború utáni korszaka megér egy mesét! Hol volt, hol nem volt... A két német állam 1949-es megalakulása és a berlini fal megépítése (1961) között, mintegy 3 millió ember menekült el a Német Demokratikus Köztársaságból az NSZK-ba, illetve West-Berlinbe. A szovjet katonai „segítséggel” pillanatok alatt levert 1953. június 17-i Spree-parti felkelés már korán jelezte, hogy Sztálin halálát követően megváltozott a polgárok viszonya a szocializmushoz, a tervgazdálkodáshoz, a jegyrendszerhez. Az 1956-os magyar forradalom menekültjei is tömegesen telepedtek le Konrad Adenauer kancellár békés birodalmában.
Az NSZK-ban az 50-es években a háború utáni talpra állás már egyenesen „gazdasági csodába” ment át: kellett a munkaerő. Ezért tárt karokkal fogadták a keletnémet áttelepülőket, a külföldi vendégmunkásokat és az ’56-os magyar emigránsokat is. A DDR vezetés mind szorultabb helyzetbe került: a különleges státusú Nyugat-Berlinen keresztül gyakorlatilag ki-be lehetett járni az NDK-ba. Egészen 1961. augusztus 13-ig, amikor megkezdődött a német nép kettészakítottságának szürke szimbólumává vált „Mauer” felhúzása. A fal 33 éve repedt meg: 1990 októberében pedig újraegyesült Németország Európa szívében.
Fotó: -a-