Kedves színházszerető barátaink!
Az elszabadult távhő és energia árak, az egész Európát sújtó gazdasági válság okozta rendkívüli nehézségek miatt a Miskolci Nemzeti Színház is rendkívül nehéz helyzetbe került.
Kétszáz évvel ezelőtt 1823-ban elsőként Magyarországon, a miskolci polgárok saját akaratukból, forintot forint mellé téve építették fel az ország első kőszínházát, amelyre az egész magyar nemzet büszke volt, de ott és akkor a miskolciak önmagukra lehettek a legbüszkébbek. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, akkor így írt rólunk: „…ámbár nagyon szomorú, hogy olly nagy Hazánkba csak Miskolcon áll egy olly intézet, amely a nagy célnak megfelelend... mégis örül a szívem, hogy valahol már a kezdet megvolt.”
A kezdet Miskolc volt. Az első Miskolc volt. A legbüszkébb város Miskolc volt. És mindez azért, mert kétszáz éve elődeink önzetlen adományaiból megépült városunk büszkesége a Miskolci Nemzeti Színház.
A kétszáz év alatt a magyar színjátszás legnagyobbjai öregbítették színházunk, városunk hírnevét: Déryné Széppataky Róza, Latabár Endre, Latabár Árpád, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Somlay Artúr, Sulyok Mária, Őze Lajos, Bilicsi Tivadar, Mezey Mária, Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Komlós Juci, Galambos Erzsi, Margitai Ági, Nagy Attila, Sztankay István, Lázár Kati, Blaskó Péter, Tímár Éva, Igó Éva, Gáspár Tibor, Görög László, Máhr Ági, Simon Zoltán, Mészöly Anna, Bodoky Márk, Harsányi Attila, Fandl Ferenc… és még nagyon nagyon sokan…
Kétszáz év: Mennyi taps, nevetés, könny, mennyi vitákat gerjesztő kérdés, gondolat, mennyi lélek, mennyi szépség, mennyi mennyi fájdalom, mennyi katarzis. Bezárni mindezt a legkönnyebb.
De a színház nyitva akar maradni.
Nyitva maradni és játszani, akkor is, ha nem lesz fűtés, vagy ha munkafényben kell játszanunk az előadásokat.
Nyitva maradni és játszani, ameddig ez közös áldozataink árán lehetséges.
Nyitva maradni és játszani, mert ez a hivatásunk, ez a küldetésünk, erre esküdtünk fel!
Nyitva maradni és játszani, mert tartozunk ezzel elődeinknek, akik felépítették ezt a színházat és akik kétszáz éve a legbüszkébb várossá tették Miskolcot.
A színház egy városban a reményt jelenti. A színház megszűnésével a városban a remény szűnik meg. Az nem lehet, hogy a 200. évfordulóját bezárva kezdje az ország első kőszínháza. Ha az első bezár, annak súlya lesz az egész magyar kultúrára nézve. Az elsőnek nyitva kell maradnia. Ebben kérjük a segítségüket. Az ország első kőszínháza nem ünnepelheti 200. évfordulóját zárt ajtók mögött, közönség nélkül.
Ilyen időkben a legcsekélyebb mértékű anyagi támogatás is sorsdöntő lehet. Éppen ezért arra kérjük Önöket, hogy ne hagyják, hogy a válság hullámai átcsapjanak színházunk óratornya felett!
Fogjunk össze, akárcsak elődeink kétszáz éve és segítsük a Miskolci Nemzeti Színházat, a megmaradásért folytatott küzdelmében.
Két módon segíthetik a színházat:
1. közvetlenül a „Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítványon keresztül
Minden (nem anonim) adományozónak egy névre szóló réztáblát teszünk ki a színház épületében.
A felajánlásokat az alábbi számlára várja a Miskolci Nemzeti Színház:
„Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítvány
Bankszámlaszám: OTP Bank 11734004-20349802-00000000
Kérjük, a közlemény rovatban tüntessék fel, hogy milyen névre állítsuk ki köszönetképp a réztáblát.
2. a Színházbarátok Egyesülete és a Miskolci Nemzeti Színház által a Jóügyekért portálon indított kampányon és a kampány követein keresztül. Az összeg itt szintén a „Hódolván Tháliának, használunk a Hazának” Alapítvány számlájára kerül.
Bárki lehet követ: az oldalra való regisztráció után kattintsanak a „Szervezz gyűjtést” gombra, amelyen keresztül ismerősei, barátai körében gyűjthet adományt a színház részére.
A Jó Ügy adatlapja itt található: https://www.jougyekert.hu/hu/koveteknek/valassz_egy_ugyet_es_tegyel_vallalast/miskolci_szinhaz_2022.html
Fotó: -a-