RSS Feed

"Mindig Magyarország volt az első!"

NS - 2022. 10. 05. 9:03:12 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Egészen fiatalon eldöntötte, ha egyszer odáig jut a karrierje, magyar válogatott szeretne lenni. Kerkez Milos rendre központi alak az öltözőben, hiszen szétveti az energia. De vajon miért lakik Amszterdamban?

Mindig is ennyire nyugodt típus volt?
– Nem szeretem túlidegeskedni a dolgokat – felelte lapunknak Kerkez Milos, az AZ Alkmaar védője, aki a Németország elleni 1–0-s győzelemmel mutatkozott be, és az olaszoktól elszenvedett 2–0-s vereség alkalmával is pályán volt a magyar válogatottban. – Nem tagadom, egy nappal a lipcsei találkozó előtt volt bennem drukk, többször is „lejátszottam” a fejemben, mi várható, ám Marco Rossi és a többiek annyira megnyugtattak, hogy mire kifutottam a pályára, már semmi sem érdekelt, csak hogy győzzünk.
Nem érdekelte, hogy éppenséggel Thomas Müller jön önnel szemben?
– Sohasem érdekelt, ki az ellenfél. Jöhetett volna Zlatan Ibrahimovic is, akkor sem ijedtem volna meg. Mindig, minden körülmények között én akarok a legjobb lenni, egyszer igazi topjátékossá szeretnék válni, márpedig ezt csak így lehet elérni. Németországban is mindent kiadtam magamból, és bátran futballoztam.
Álomszerű volt a bemutatkozása?
– Nehéz lenne jobbat elképzelni! Arra a napra örök életemben emlékezni fogok. Németország ellen, idegenben, kezdőként, tétmérkőzésen, ráadásul ilyen fontos kilencven percen bemutatkozni nem mindenkinek adatik meg. Felejthetetlen pillanatok voltak az egész családomnak.
Első válogatott mérkőzése tiszteletére vendégül látta a csapattársait, vagy ez még várat magára?
– Kis ünneplés volt az öltözőben, a többiek egytől egyig gratuláltak, de a sűrű program miatt nem volt idő étterembe menni, még sütit sem tudtam venni nekik. De innen is üzenem: ne aggódjanak, a legközelebbi összetartást azzal kezdjük, pótolom, amit most elmulasztottam!
Milyen volt visszatérni Hollandiába magyar válogatott futballistaként?
– A klubnál mindenki gratulált. Nemcsak a szakmai stáb tagjai és a csapattársaim, a klub összes dolgozója. Még a portás és a pályamunkás is külön köszöntött, nem vicc. Errefelé így szokás.
Szerbiában is téma volt, hogy végül a magyar válogatottat választotta. Sohasem volt kérdés önnek, melyik együttesben szeretne futballozni?
– Mindig Magyarország volt az első! Édesapám és a magyar nagymamám is ezt szerette volna, és miután én is, így nem volt kérdés. Már egészen fiatalon, tizennégy évesen eldöntöttem, ha egyszer odáig jutok a karrieremben, magyar válogatott szeretnék lenni. Arról nem is beszélve, hogy Szerbia sohasem keresett meg, Magyarország viszont már tizenöt éves koromban. Itt tisztelnek, ahogyan a családomat is, ezt sohasem fogom elfelejteni.

Igaz, hogy annak idején a középpályán kezdett futballozni?
– Igen. Először kissé mérges is voltam, hogy hátravittek védőnek, mert nagyon szerettem a középpályán játszani. Amikor Győrben felkerültem a felnőttcsapathoz, a hátvédsor szélén próbáltak ki, és jól is ment a játék. Sokan mondták, hogy mindenem megvan ehhez a poszthoz, és egy idő után én is megszerettem. Beláttam, hogy a bal oldali védő a legjobb poszt nekem. Gyerekkoromban a gólszerzés éltetett, most már a védekezésre figyelek.
Gyerekként reggeltől estig az utcán rúgta a labdát?
– Édesapám profi szinten nem futballozott, de a testvéreimmel órákig játszottunk a kertben. Vacsorázni is alig lehetett bennünket bekönyörögni.
Tizennyolc éves múlt, de máris öt országban öt különböző futballkultúrát ismerhetett meg. Szerbián kívül megfordult Ausztriában, Magyarországon, Olaszországban, és most Hollandiában játszik. Hol fejlődött a legtöbbet?
– Mindegyik állomáshely sokat adott. Minden egyes kalandból sokat tanultam, több lettem. Mindenhonnan azt vittem magammal, amit a leginkább kamatoztathatok a későbbiekben.
– Igaz, hogy Milánóban a francia válogatott Theo Hernándeztől tanulta a legtöbbet?
– Sokat figyeltem a játékát, rengeteget tanított a támadójátékról, arról, hogyan használhatom ki legjobban a gyorsaságomat. Nagyon kedvelem a játékát, igazi klasszis.
Miért hagyta ott Milánót?
– Mert játszani szerettem volna. Az AZ Alk­maar tökéletes választás, ez a klub ideális a fiatalok fejlődéséhez. Hihetetlen közegbe kerültem. Amikor először kisétáltam a stadionba, megláttam a fotómat a kivetítőn. Különleges pillanat volt. Megtiszteltetés az AZ tagjának lenni.
Megszerette a holland kisvárosi életet?
– Nem Alkmaarban lakom, hanem Amszterdamban. Édesapám és édesanyám is kiköltözött velem, egyszerűen imádunk itt élni. Őszinte leszek, nagy szükségem van még a szüleimre, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Ez így természetes ebben a korban. Édesapámmal órákon át vagyunk képesek a labdarúgásról beszélgetni, ő a legjobb tanácsadóm. Örülök, hogy a szüleim itt vannak velem Hollandiában.
Tényleg szeret az öltöző középpontjában lenni, bohóckodni?
– Ilyen vagyok. Nálam ez nem megjátszott szerep, nem csak produkálom magam. Egyszerűen nem tudok egy helyben ülni, tele vagyok energiával.
És végállomásként melyik bajnokságról álmodik?
– Spanyolországról. Ott is az egyik topcsapatról.

Fotó: -a-
Lap tetejére