RSS Feed

Rendhagyó férfimesék

Mörk Leonóra - 2022. 09. 21. 17:00:01 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Rendhagyó férfimesék

Sándor Anikó Férfimesék című könyve nem a félrelépésekről, a hódításokról, a vagánykodásról szól. Sokkal inkább a múltról és a jövőről, találkozásokról, elválásokról, a falu bolondjáról és a nőről, aki hiába volt olyan nagyon okos.

De képzeletben bejárjuk Afrikát is, egy majdnem hihetetlen történetet követve, belesünk a kockázatos párhuzamos életek kulisszái mögé, van sírós-nevetős katonasztori, valamint vakvágányra futott életeké és meghökkentő újjászületésé. Tizennyolc őszinte mese férfiakról, akik nélkül nem lenne ennyire izgalmas kaland az élet, és akik bizony… „ilyenek“. Na meg persze „olyanok“ is. Éppen úgy, ahogyan a nők.

Az eredetileg újságíró szerző, Sándor Anikó egy napon úgy döntött, hátat fordít teljes addigi életének, kiszáll a pokolba kívánt mókuskerékből, és elindul, hogy megkeresse a valódi vágyaihoz elvezető saját útját. Tervét tett követte, így történt, hogy mindent hátrahagyva először Buenos Airesbe repült fél évre, argentin tangót tanulni, majd végiggyalogolt a nyolcszáz kilométeres zarándokúton, az El Caminón. 

Ezután vett teljes fordulatot az élete. Első regényében, amely rövid idő alatt bestseller lett, az El Camino csodáját írta meg, később könyv született a Buenos Aires-i kalandról, majd újabb és újabb, egy időben külső és belső utazásairól is, Indiába, Mariazellbe, Indonéziába, Thaiföldre. Életvezetési tanácsadóként – és persze középkorú nőként – hiteles képet festett a fiatalabbra lecserélt feleségek világáról, a hitelcsapdából kiutat kereső, munkanélküli magyar zarándokról és a kátyúba került életek hátteréből kirajzolódó, megrázó történetekről.

első fül
„Az én mesém nem egy trópusi tengerparton íródott, ahol a víz kék, a homok hófehér, ahol úszni vágysz, mint a delfinek, repülni, mint a madár, és arról álmodsz, hogy egyszer te is kiszabadulsz a kalitkából.
Az én mesémnek egy elfüggönyözött, üvegfalú kicsi szoba a helyszíne, ahol a szappanszag keveredik az izzadságéval, a tompa fény elfedi a ráncokat, és ahol minden percért fizetni kell. […] nehéz időszaka volt ez az életemnek, kapuzárási pánik, vagy életközépi krízis, mit tudom én. Betöltöttem az ötvenötöt, és a gondolat, hogy hamarosan hatossal kezdődik az életkoromat jelölő szám, rémítően hangzott. Ráadásul otthon, a feleségemmel sem volt rendben minden, szóval nem voltam valami jókedvemben.”


Fotó: -a-
Lap tetejére