RSS Feed

Kisch, Lafargue és a többiek

Mogyorósi Géza - 2022. 09. 15. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kisch, Lafargue és a többiek

Hallom a német rádióban, az „örömhírt”, hogy tavaly – 2012 után először – megfordult a trend az EU legnépesebb államában, s több könyvet vásároltak a polgárok. Hurrá! Az azért meglepett, hogy a 83 milliós NSZK-ban, már az is üzleti sikernek számít, hogy 30 millió ember vett valamilyen új kötetet.

Nos, Goethe tökön rúgná magát, ha értesülne arról, hogy Magyarországon – amint a Könyvhét kapcsán olvastam – az írók zömének nem futja friss kötetek vásárlására. Az sem vígasz, hogy Olaf Scholz szocdem kancellár (téli didergéstől tartó) jóléti birodalmában sok millió analfabéta él. Ők bizonyára még irodalmi estekre sem járnak, pláne nem könyvesboltokba. Jómagam is főleg bolhapiacokon csapok le egy-egy régebbi remekműre. A nyáron (németül) kiolvasott „Prager Kinder”, az 1948-ban elhunyt Egon Erwin Kisch első világháború küszöbén megjelent riportgyűjteménye. Tetszett a prágai kolléga cikkcsokra, mely a K. und K. humortól, erotikától, tragédiától pezsgő letűnt korszakába kalauzolt el.

Lenyűgözött Marx Karesz – kubai születésű – vejének „A lustaság joga” című szatírája is. A Kischhez hasonlóan kalandos sorsú, rengeteget utazgató-nyüzsgő, sok nyelven vitázó Paul Lafargue kapitalizmus kritikája (érthető módon) az NDK-ban nem lett kötelező olvasmány. A Kreml kelet-berlini csicskásai joggal tartottak attól, hogy a burzsoáziát bíráló „Das Recht auf Faulheit” sorai netán demoralizálják a szocializmust „lelkesen” építő munkásosztályt Karl-Marx-Stadt és Stalinstadt között.

Harminchárom esztendeje aztán leomlott a „Berlinel Mauer”. Na, akkoriban, 1990 táján láttam utoljára sorban állni embereket könyvesboltok előtt... Felejthetetlen élmény ennyi évtized távlatából is, hogy a Friedrichstrasse-i S-Bahn megállónál/határátkelőnél, ahol a vietnami vendégmunkások hagyományosan csempészett cigarettával sefteltek, egy nyugati turista döbbentem mondta a nejének – rábökve a több karton tabakkal bizniszelő ázsiai legényre – hogy ezek a külföldiek annyira nyomorultak, hogy az „utolsó könyvüket” is kénytelenek eladni. Nos, Goethe ekkor rúgta tökön Schillert!

Fotó: -a-
Lap tetejére