RSS Feed

NSZK: az EU motorja

Mogyorósi Géza - 2022. 08. 28. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

NSZK: az EU motorja

Dr. Konrad Adenauer kancellár Nyugat-Németországa hetven esztendeje, a Benelux-Államokkal, Franciaországgal és Itáliával együtt alapító tagja volt a Montánuniónak. Az Európai Szén- és Acélközösség 1958-ban alakult át a brüsszeli székhelyű Közös Piaccá.

Azóta több alkalommal bővült a napjainkban EU elnevezésű, egykori Európai Gazdasági Közösség. Hazánk 18 éve tagja az immáron dr. Ursula von der Leyen vezette klubnak.Továbbra is a Német Szövetségi Köztársaság az Unió legnépesebb állama, leggavallérabb nettó befizetője. Ráadásul 1990 októberében, az NDK beolvadásával lakossága 16 millió fővel, területe több, mint 100 ezer négyzetkilométerrel gyarapodott. Emlékszem, hogy ez sokakat félelemmel, gyanakvással töltött el az öreg kontinensen. Különleges lett az NSZK helyzete azért is, mert míg Európa más tájain részekre szakadoztak államok - Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia -, addig Németország nem várt nehézségek árán újraegyesült. Az EU 2004 májusi, majd további bővítése kapcsán is tanulságos figyelembe venni azokat a tapasztalatokat, melyek az eufóriától az elbizonytalanodáson keresztül a csalódásig végig kísérik a németek – első sorban a keletnémetek – utóbbi jó három évtizedes korszakát. 


A mérleg egyik serpenyőjében a szabadság, a világútlevél, a kettészakított családok egymásra találása van. A másikban a piacgazdaság rizikói, melyek közül a szociális háló szétszakadozása, a radikalizálódás és munkanélküliség a legkényesebb téma. A nyugati tartományokban a 21. század elején 9 százalékos, a keleti régiókban 20 százalék körüli volt a regisztrált állástalan tábor. Ez muníciót jelentett az EU bővítés – például hazánk csatlakozása – ellenzőinek. {2022-ben 6 százalék alatti a munkanélküliség Olaf Scholz kancellár hazájában.}
                                                          

Ahogy akkor, 18 esztendeje tavasszal egy berlini interjúalanyom fogalmazott: „Mivel 2004-ben hivatalosan 4,3 millió polgárnak nincs kenyérkeresete a legnagyobb közép-európai (jóléti) államban, érthető, ha rengetegen – részben hiányos ismereteik révén – főleg a 38 millió lakosú Lengyelország és a 10 milliós déli szomszéd, Csehország EU csatlakozását figyelik aggodalommal. Hiába hangzik el, hogy a munkaerőpiac megnyitása legfeljebb az évtized végére várható, sokak lelki szemei előtt már megindult az ápolónők és mérnökök rohama az Oderán túlról. Tény, hogy a szolgáltatásokban, legyen szó prostituáltakról, avagy autószerelőkről komoly konkurenciát jelent a Németországgal határos két szláv állam. Ugyanakkor esélyt is jelenthet az új EU régiókban befektetni vágyóknak. Ósdi, a világháborúk korszakából származó előítéletek éppúgy elbizonytalanították a németeket, mint az a tény, hogy a „frissen” csatlakozott államok sokkal nagyobb tisztelettel, hogy ne mondjam ámulattal viseltetnek Goethe, Daimler, Adenauer hazája iránt, mint fordítva. Noha Chopin, Dvorzsak, Kafka éppúgy ismertek Németországban, mint a fenséges ízű lengyel libák, avagy a 100 százalékban a VW AG-hoz tartozó ©kodák.” Hol volt anno a 2015-ös menekültválság és a 2020/21-es korona krízis és a Brexit? Közben egy washingtoni „Trump-korszakot” is túléltünk, szóval nem kell betojni az aktuális energetikai kihívásoktól! Lehet, hogy nem is lesz kemény telünk...


Fotó: -a-
Lap tetejére