. A 21. században is (n)agy élmény a francia mű!
„Mutatós alakja lévén, természetéhez és az egykori őrmester testtartásához illően, kifeszitette a mellét, katonás, megszokott mozdulattal megpödörte bajuszát...” - olvasható az 1885-ben megjelent regény első lapján a címszereplő leírása. Georges Duroy figurája – küllemében – nem idegen a snájdig, kurta életű, nőimádó szerzőjétől. A kis hivatalnokból lett jóképű zsurnaliszta 19. századi karrierje nem annyira a szerkesztőségekben épül. Bel-Ami a nyomdafestéknél jobban kedveli a parfűm illatot.
A két csók és pezsgőzés között felfelé züllő firkász pályafutásán keresztül Guy de Maupassant a francia társadalom - hűtlen és könyöklő - kórképét is megrajzolta. Az egykori éhenkórász a regény végére milliomos, sőt „báró” és főszerkesztő, politikai tényező lesz a francia fővárosban. A szüzek, s férjes asszonyok szívén és bugyogóján átgázoló, jellemtelen, törtető Szépfiút sikeres férjként látjuk magunk előtt. „Párizs népe nézte és irigyelte őt” - írta könyve zárólapján a szerző.
Fotó: -a-