Majd '53-ban a "Szocialista Egységpártja" első titkárává választották. Mint emlékezetes, azon a tavaszon hunyt el a Grúziából származó J. V. Sztálin. Kevesen hitték volna, hogy a bonni kancellár, dr. Konrad Adenauer ellenlábasa, Ulbricht még 1971-ig nyeregben marad. {Recept: pingpong, vodka, répa, retek, mogyoró!} Mert ugye nem sok jóval kecsegtetett, hogy az anno 60. születésnapját ünneplő keletnémet diktátorról L. P. Berija a Kremlben kijelentette: "Soha életemben ilyen idiótát még nem láttam". A berlini Neues Deutschland pártlap ajnározásra specializálódott zsurnalisztái félbe hagyták a DDR-vezért dicsőítő cikkeiket és sápadtan ültek éjfekete írógépeik mögött. Pláne, hogy felgyorsultak az események: az NDK (fél) fővárosában munkásfelkelés tört ki azon a nyáron – 69 esztendeje.
A Népi Rendőrség és a szovjet fegyveresek segítségével elfojtott tömegmegmozdulásról Ulrich Harbecke nyugatnémet történész később így írt: "A szovjet állambiztonsági szervek titkos jelentése szerint 267 tüntető munkás veszítette életét. Ehhez jöttek még a terrorperek áldozatai." Az NDK-ban a hivatalos adatok 21 halottról szóltak... Ulbricht megúszta az '53 június 17-i munkásfelkelést. Sőt Berija kritikája sem jelentett tarkólövést számára, mert alig négy hónappal Sztálin elhunyta után felmentették tisztségéből a véres kezű szovjet miniszterelnök-helyettest, belügyminisztert, a biztonsági erők rettegett irányítóját. Karácsony küszöbén végezték ki a moszkvai verőembert. Walter és sokan mások - 69 esztendeje - fellélegezhettek.
Fotó: -a-