Orbán, a példakép
| Regös István - 2022. 07. 27. 8:00:47 |
|
Egy kistermetű férfi dudorászva jön ki a helyi vendéglőből. Lehet, hogy méretre alacsony de amint megismered, látni fogod, hogy igenis nagyra törő alkat. Vágyakkal és elhatározásokkal éli az életét és a tiedet is. Aki bújt, aki nem megyek.
Na most akkor hogy is van ez? Jót írtunk róla, vagy rosszat? Valaki
odasettenkedett a háta mögé, bár a felvigyázók már körülvették. Történetesen az
ő hazájában ezt a védőerőt az emberek maguk között csak TEK-nek hívják. Majd rövidke kis nyomozás után felismerték,amint az Ej haj csuhaj kezdetű nótát mormolja. Ez azért nagyon jó, mert nem jelent semmit, de ott, ahol nyaralt ez a kissé tömzsi,
nagyra vágyó ember, nagyon sokan már utánozzák és sláger lett a nótából. Egyedül volt, bár
a vendéglőből integetett neki egy háromfős csoport.” Kocsmárosné aranyvirág, ide a legjobbik borát!”. Ez a nagyon határozott úr kitalálta, hogy
a magyar nép nem akar keveredni. Először senki nem értette, hogy kivel és mivel
nem akar, de sorstársaim, mint tudjuk, a nem akarásnak nyögés a vége. Most akkor fogunk
–e keveredni úgy, mint ezer évvel ezelőtt, amikor a hatalmas orosz sztyeppékről való elvándorlás után úgy nézett ki, hogy igazi otthonra talált a magyar. ” Na,barátom, mit szólsz hozzá?"- mondta magában.- Valami szláv Szvatopluk nevű bitorolta eddig
ezt a helyet, de ő fogta a nyerget és
a legközelebbi istállóig vezette a lovat, ahol Árpád, Álmos, Előd, Kond, Tas, Huba Töhötöm, Ond már várta őt. Árpádból nagy ember lett. A hét vezér pedig, bár nem kérdezték meg Szvatoplukot, eldöntötték, hogy letelepednek a Kárpát-medencében. Állítólag már akkor is
voltak kicsiny tömzsi magyarok, mint a barátunk, aki most jött ki a
vendéglőből.
Egyedül Árpádnak volt gondja a dologgal. Vajon mit szól
ehhez Szvatopluk, hiszen ez eddig az ő földje volt. Jól beszélsz Árpád, nagyon jól beszélsz. Ez volt, csak volt.
Árpád vezér felébredt és tudta, hogy igaza van. Neki mindig igaza szokott
lenni. A többiek felugráltak és megéljenezték a választott fejedelmet. Ebből a szárnyból
született a mai magyar törzs és a mi kis barátunk akinek most nem sikerült
megölnie azt a fehér lovat. És
különben is fájt az ülőgumója, de mégis, ezer éve
miénk e föld. Hódításunkat sírják a
törökök, a németek, sőt még az oroszok is, és még ki tudja mennyien. Micsoda
keveredés ez... Nagyon szépen énekelnek erről az oroszok ,a baj csak az, hogy
oroszul. Mi tizenkét évig tanultuk az oroszt, de még egy pohár vizet sem tudunk kérni. Igaz, úgysem adtak volna.
Hát így énekelgetett magában a kicsi, tömzsi, de nagyra
vágyó ember fia. Csak hát mindig vannak akik valahogy nem értik, hogy mit és mennyit kell
dolgozni egy országért. Ő azonban törte a fejét, mert hiszen mindig nagyban dolgozik. Ezt
hívják nagy dolognak. Eközben megtanulta felismerni a madárjárást. Ez tudjátok mit jelent? A
sasmenést. Eközben amíg eljutottunk a
máig, népek tengere gázolt át Magor fiain és a többi magyaron. Gondoljuk csak el! El akarták tőlünk orozni például a földünket a tatárok, a törökök pedig százötven évig voltak itt, s még jó , hogy nem maradt meg itt a török nyelv, mert törökül nem jó magyar
népdalokat énekelni, hiszen nagyon kevesen értenék.
Majd négyszáz évig - ez elég hosszú idő - a németek itt felejtették magukat, sőt még a nyelvünk is keveréknyelvé alakult át. Megszűnt hivatalos magyar nyelv lenni egészen 1848-ig. Azóta
még egy kicsit jobban keveredünk, gondolta magában hősünk. Nem baj, mindenki
egyenesedik.Nagyon híresek lettünk. Egész Európa a magyarok nagyságát zengte. Aki nem énekelt
az nem volt magyar, Így hát se török, se tatár, se német sőt egy századnyi időre az oroszok is
kértek a Duna mentén a földjeinkből. Barátocskánk vidáman ballagott haza. Ő nincs beosztásban, a fehér lovat átadta. Úgy érzi kifizette
és így lett ennek a gyönyörű földnek, nem a főispánja, de első számú kis nagy
embere. És követi a hét vezért akiknek köszönhetjük a hazánkat..
Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!
Fotó: Németh András Péter