S noha a munkanélküliséggel takaródzó lányok és asszonyok korábban sem tartoztak a megdumálhatatlan dámák közé, a kemény márka (DEM) határozottan vonzóvá tette számukra a prostitúciót. A Kelet és Nyugat különbözősége persze a kurvák és kéjfiúk frontján is jelentkezett. Különösen, hogy lengyel, bolgár, szerb, szovjet hölgyek is osztották anno szláv kegyeiket szerte Németországban. Az újraegyesítés korszakában a pesti Kurírban is olvashattunk arról, hogy a kábítószeres tinédzserek 30-50 márkás alkalmi rosszalkodásától eltekintve, száz DEM alatt, 1991/92 nyarán nemigen volt megúszható az édes óra.
A manöken küllemű prostituáltak ingyen óvszerrel Berlin nyugati felében 150-300 márkáért voltak hajlandók a futó testi szerelemre. A költségekben persze nem csak a szétszaggatott harisnyanadrágok, bugyogók és a 14 százalékos forgalmi adó foglaltatott benne, hanem a német fővárost különösen fenyegető AIDS-veszély is. A „párizsi“ – ahogyan Berlinben a kondomot nevezik – kihagyása a szexkalandból, duplázta-triplázta a lányok/fiúk tarifáját. De jaj/baj a következő kuncsaftnak, aki a mindkét nembeli homoszexuálisok paradicsomában tért be a tárt karokkal és combokkal váró profikhoz és amatőrökhöz...
Fotó: szatmar.ro