Tizennégy évvel ezelőtt, 2008-ban a Művészetek Völgyében értek össze a szálak. Bérczes László a Bárka Színházzal szervezte ott a Bárkakikötőt, Kiss Mónika friss diplomásként, a pécsi Művészetek és Irodalom Házának munkatársaként „nagy völgyjáró” volt. Ott találkoztak, Kiss meghívta a Bárkát Pécsre, Bérczes viszont azt javasolta, inkább pályázzanak együtt az EKF-nél [Pécs 2010-ben volt Európa Kulturális Fővárosa – a szerk.], hogy a Bárka bemutatkozhasson Pécsen, a pécsiek pedig programokat vihessenek a Művészetek Völgyébe. Pályáztak és nyertek, ötmillió forintot kaptak a program megvalósítására.
Június elején váratlanul érte őket hír, hogy elmarad a Művészetek Völgye. Kiss és Bérczes pedig gyorsan döntöttek: saját fesztivált szerveznek az elnyert támogatásból. Két hónapjuk volt rá, összehozták, közel háromezer résztvevő előtt Cseh Tamás nyitotta meg az első Ördögkatlan Fesztivált.
A fesztivál végére már egyikőjüknek sem volt kérdés: folytatják.
Az Ördögkatlan egyik együttműködő partnere idén a Telex. Augusztus 5-én, pénteken a beremendi Kovácsműhelyben egész nap a fesztiválra levonuló Telex szerkesztősége tölti meg eseményekkel a helyszínt. Az együttműködés keretein belül a fesztivált megelőző hónapokban írók-költők idézik fel az Ördögkatlan Fesztivál elmúlt másfél évtizedét a Telexen. A sorozatban korábban megjelent Háy János, Kollár-Klemencz László, Parti Nagy Lajos, Kemény Zsófi, Beck Zoli, Grecsó Krisztián és Kiss Tibor Noé írása.
Nem, ez nem egy sátánimádó metálfesztivál
A nevet is sietve találtak ki, ami „jó is, meg nem is, de nem lehet rajta változtatni már”. A mai napig magyarázkodniuk kell ugyanis annak, aki nem ismeri őket: nem, az Ördögkatlan nem heavy metal fesztivál. Az Ördögkatlan elnevezés valójában utalás a Nagyharsány mellett elnyúló ördögszántotta hegy legendájára.
„A települések templomaiban is féltek kezdetben, hogy az ördögöt akarjuk bevinni az épületbe, pedig csak Bachot vagy éppenséggel Bartók Bélát akartuk ott megszólaltatni” – jegyzi meg Kiss.
Azóta tisztázódtak a félreértések, a helyiek ismerik és szeretik a fesztivált, kialakult a szoros együttműködés a települések és a fesztiválszervezők között is. „Mindenhol férfi a polgármester, és ők abszolút segítőkészek, de a megoldóembereink nők” – nevetnek. Mindent, ami praktikus, helyben megoldandó feladat, ők végeznek el, nélkülük nem működne a fesztivál sem – hangsúlyozza Kiss.
2008-ban még azt mondták, akkora fesztivált szeretnének, ami „elfér a tenyerükben”. Azóta jócskán túlnőtt rajtuk, 2019-ben már közel százezer fesztiválozó fordult meg a katlanban. A fesztivállal együtt a szervezők és a visszatérő fellépők köre is folyamatosan bővült. Ahogy Kiss fogalmaz:
„Ma már nemcsak négy kezünk van, hanem nagyon sok.”
„A fesztivál gerincét mi ketten szervezzük, de ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani, hogy minden művészeti ágból a legjobb minőség jelenjen meg a fesztiválon, segítséget kell kérnünk. Mi a könnyűzenében és a színházban jártasak vagyunk, de például a népi kultúrában és a komolyzenében kevésbé. Ezeknek a megszervezését olyan emberek kezébe adjuk át, akiknek a tehetségében és szakértelmében mi megbízunk. Tulajdonképpen a segítőink által születik sok-sok befogadó tenyér, így nőhetett mára hatalmassá, és maradhatott mégis személyes a fesztivál” – teszi hozzá Bérczes.
Fotó: -a-