Alain Delon
| Regös István - 2022. 05. 31. 8:00:17 |
|
Volt egy barátom, aki állandóan elégedetlen volt, többek között nem sikerültek a randevúi, nem tudott előrehaladni a munkájával. Állandóan azon töprengett, mit kellene tennie, de semmi új nem jutott az eszébe. Miért is kellene neki valami újat csinálnia gondolta, hiszen amit tud, már azzal szépen felépíthetné a karrierjét. Itt tartott a töprengésben, amikor a Tüköri utcai házba érkezett, amely egy külkereskedelmi vállalatnak adott otthont. Gondolt egy merészet és nagyot és meglátogatta a nála húsz évvel idősebb, a MONIMPEX-nél dolgozó barátját, mert, mint tudjuk, a barátság nem korhoz kötött.
A bejáratnál
a portás megkérdezte, kit keres. Megmondta a nevet és hozzátette, hogy
osztályvezető. A portás feltelefonált, hogy Nagylaki Krisztián keresi Varga
Ferencet. Természetesen felkísérték. Nagy örömmel köszöntötték egymást. - Régen
találkoztunk - mondta Varga Ferenc, aki arról panaszkodott, hogy éjjel-nappal
dolgozik. Majdnem minden nap el kell vinnie valamelyik üzletfelüket vacsorázni.
Pedig már legszívesebben most ágyba feküdne… - Hát, csak azt tudom mondani
Feri, hogy szívesen lennék a helyedben, ha csak úgy vacsorázgatni kellene, ami
nem lehet rossz, de neked mégsem tetszik. Az osztályvezető erre megjegyezte,
hogy eleinte jó volt,de már ezt is megunta, s ha a régi barátja gondolja, éppen
egy ötven körüli hölgyet, francia üzletfelüket kellene elvinnie vacsorázni a
Royal Étterembe, elkísérhetné helyette. De hát én nem tudok franciául! Semmi
gond, elég, ha ő tud…
Üzleti vacsora vagy randevú?
A barátom nem tudta, mit vállalt el. Készülődés közben
legalább tízszer átöltözött, hogy megfeleljen a francia hölgynek. Varga Ferenc
pedig jót nevetett magában. Pontosan tudta, hogy egy ilyen üzleti vacsora olykor
elég fárasztó. Az újdonsült kísérő négy szót tanult meg estére franciául: jobbra,
balra előre, hátra, merthogy a hölgy vezetett. Este nyolckor el is indultak és
magabiztosan mutogatott jobbra és balra, ékes francia nyelven. Jól kezdődött az
este, ráadásul a hölgy nyugodtan letagadhatott volna tíz évet, de hát ez a
találkozó üzleti vacsorának számított, nem randevúnak. A főpincér segített neki
elolvasni a francia nyelvű étlapot, s igyekezett minél egyszerűbb ételt
rendelni. A hölgy minden egyes fogás alatt szinte extázisban nevetett és nagyon
jól érezte magát így a barátunk kezdett megnyugodni. Ámde a vacsora után már
csak nézték egymást és nagyokat hallgattak. A barátom, hogy megtörje a csendet,
szinte diadalittasan megjegyezte: Notre-Dame. A hölgy visítva nevetett, hogy
milyen szépen beszél franciául. A barátom néhány francia színészt is említett, köztük
Alain Delont és felsorolt néhány híres francia épületet, műemléket.
Zárójelenetként odahívta a főpincért, akitől pálinkát rendelt. Egymás után érkeztek
a pálinkák és már mindegy volt, hogy milyen nyelven beszélnek, sőt még táncoltak
is egy kicsit.
Ha nem értesz valamihez...
A barátom borzasztóan dühös volt a külkeres ismerősére, hiszen
megtapasztalta, hogy nem is olyan jó egy ilyen üzleti vacsora. Barátomék a pálinkák
után taxival mentek vissza a hotelba. Kérte a taxist, hogy várja meg, amíg bekíséri
a hölgyet a szállodába. A francia üzletasszony azonban a recepciósnál a
vendégeként jelentette be a barátomat és együtt mentek fel a hotelszobába. Másnap
reggel persze igen nehezen ébredtek és a barátom, a legrosszabbra felkészülve
elment „elszámolni” a MONIMPEX-be. Kár volt aggódnia, mert az osztályvezető üdvrivalgással
fogadta, s kérdezte a barátomat: Mit csináltál ezzel a nővel? Teljesen
megváltozott a tárgyalási stílusa. Többször is felkiáltott az üzleti tárgyalás
alatt, Alain Delont emlegette. Azt hitte ez valamilyen divat nálunk. divat. S
miközben beszélgettek, megérkezett a francia hölgy, gátlástalanul barátom nyakába
ugrott és azt mondta franciául, hogy ez volt eddig a legszebb budapesti estéje.
Mi ebből a tanulság. Ha olyat csinálsz amihez nem értesz, nyugodtan csináld…
Fotó: Iró Zoltán