RSS Feed

Szerelmem, Dietrich

Dióssy Dániel - 2022. 05. 05. 8:00:50 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Szerelmem, Dietrich

Marlene az én rókám. Nőstényrókám. Már sok bőrt lehúztam róla, de most valami olyasmit húznék le róla, amit még fel is ajánlhattak volna Goebbels doktornak, aki téli ruhát gyűjtetett germán katonáknak. Ezt is megírtam már sokszor, de nem elégszer, úgyhogy majd még mesélek. Ám most itt van a Kék angyal legendás ruhadarabja, az a bizonyos női nadrágviselet, amellyel Marlene Dietrich sikereket könyvelt el. Greta Garbonak ugye, ott volt a magas nyakú "Garbo" pulóver, Dietrichnek a nadrág. Na, erről nem írtam még, de most mesélek.

Greta Garbo a Ninocska című filmjében hozta divatba a svájcisapkát, a ballonkabátot és a lapos sarkú cipőt. A legnépszerűbb ruhadarabja mégis a magas nyakú pulóver volt. S ha már Garbonál tartunk, nem mulasztom el megjegyezni, hogy Goebbels doktornak nem sikerült a germán filmgyártásban marasztalni a dívát, akit a második világháború előtti és alatti germán cég, az UFA szerződtetett. Ekkor igyekeztek becserkészni Zarah Leandert, hogy pótolja Garbót és persze az Amerikában gyökeret ereszteni tudó Marlene Dietrichet. Ez persze történetünk szempontjából teljesen mellékes. Miként az is, hogy Pedro Almodovar nem felejti el megemlíteni önéletrajzi könyvében, hogy rendszeresen megszáll a madridi Hotel Lancaster ama lakosztályában, melyben Marlene Dietrich is lakott.  

Szóval, Marlene. A harmincas évek elején már a Paramount filmsztárjaként tűnt fel, s csaknem minden filmjét  Von Sternberggel forgatta. A Paramount filmvállalat ruhatervező osztályának vezetője, Travis Banton femme fatale-lé, a végzet asszonyává tette azzal, hogy elbűvölő ruhakölteményekbe öltöztette. Divattörténészek szerint " a nagyvilági mesterkéltség és a művelt kifinomultság különös elegyét" alkották ezek a filmes kosztümjei. - Van szexusa, de nincs speciális neme - mondták róla. 

Az 1930-ban forgatott Marokkó című filmjében például női szmokingot viselt, s ezzel divatot teremtett: a szmoking a nők sikeres alkalmi öltözéke lett, a hozzátartozó fehér férfiinggel, nyakkendővel, pantallóval, sőt a férfia zakó félcipővel. A francia nőknek persze nem kellett a nadrág, őket ettől a divatcucctól a német eredete már eleve távol tartotta. Persze, azért volt francia  elődje Marlene nadrágmániájának: a szivarozó, férfinevű költőnő, George Sand, az érzelgős regény mestere. Igaz, a háború előtt a franciák csak megfelelő indokok alapján engedélyezték nőknek a férfiviseletet. 

Feljegyzések szerint ekkor kilenc nadrág szaladgált női lábakon Párizsban, volt köztük festőművész és nyomdaigazgató. S volt valaki, aki az engedélyirat szerint " nevetséges lett volna nemének öltözetében". Akárhogyan is: a nagy germán mozidémon végül is megteremtette a női nadrágdivatot.

S persze, ne feledjem megemlíteni, hogy Goebbels doktor a hetvenhét évvel ezelőtti május elsején lett öngyilkos.



Fotó: hu.koschachek.com
Lap tetejére