RSS Feed

Az újság és az írói

Regös István - 2022. 04. 27. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Az újság és az írói

Megmondom őszintén, végtelenül szerencsésnek éreztem magam, hogy ezen a sajtóban dolgozhattam le az életem. Az újságíró ugyanis általában úgy érzi, hogy megírhatja az igazságot, megvívhat a kritikákkal és inkább kirúgatja magát de nem adja meg azt a lehetőséget a cenzoroknak, hogy nekik legyen igazuk.

Igen ám, csak ez nem így működik. Mikor már azt hisszük, hogy nincsenek cenzorok,éppen akkor vannak. Hogy mikor? Ettől kezdve kezdve lesz izgalmas az újságírónak, aki egyszerre csak síkos pályán találja magát, azt sem tudva, hogyan tartsa meg a véleményét. Ahogyan régen a sivatagban mondták  az idegenlégiósok: Menni vagy meghalni! Dolgoztam üzemi lapnál, utána hetilapoknál - például az akkori Hétfői Híreknél - nem mondom, hogy mindenbe beleszóltak, de azért nagyon fontos emberek tették helyre a nagy büszkeségemet.

Akkoriban egy városi kerületi tanács,- mint ma a képviselőtestület - igencsak keményen bánt az újságírókkal, de se újságíró, se tanácselnök nem lehet akárki. Csakhogy ne a levegőbe beszéljek egyszer a Magyar Televíziónak, ahol éppen állományban voltam, riportot készítettem az egyik kerület disznóságairól. Először megállított egy portás: megkérdezte, hogy kinek az engedélyével forgatok itt. Szerényen feltettem a kezem és magamra mutattam. Utána lejött az egyik kerületi vezető és szerényen, de nagyon határozottan megpróbált kitessékelni. 

Majd amikor ennek ellenálltunk, elhallgatott. Közben megérkezett a főnök is, a  kerületi tanács elnöke. Akkoriban elvtársnak hívták, ráadásul ez a bizonyos úr magas pártfunkciót is betöltött. Azt mondta  a már kész riport láttán, hogy ez  soha  a büdös életben nem fog lemenni adásban, erről ő gondoskodik.S tudom-e, hogy neki egyenesen K-telefonja van Kádár Jánoshoz. Szerényen, de határozottan eljátszottam a nagyot és közöltem hogy nekem is van K-telefonom  csak az enyém a nép asztalán csörög… Mindenesetre mire beértem a házba már várt a Magyar Televízió elnöke. Nagy Richárdnak hívták, és láss csodát aki megveregette a  vállamat és azt mondta nagyon helyesen viselkedtem. Nemhogy nem kaptam büntetést hanem inkább elismerést. Itt jó volt újságírónak lenni.




Azután túl sokat ugráltam és így kénytelen voltak Magyar Televízió szegedi stúdiójába helyezni, ahol ugyanilyen konfliktusom támadt a megyei első titkárral. Mégpedig olyan konfliktusban keveredtem vele, melyben összetévesztette magát az Úristennel, de az Úristennek jobban tetszettem én mint ő. Azt mondta, hogy adás előtt kívánja megnézni az anyagot, én pedig azt hogy ez nem kölcsönkönyvtár, hanem szerkesztőség. "Tessék az adásban megnézni! Ma este megy 19 órakor! ” - mondtam én.. Kirúgással fenyegetett - ezt már kezdtem megszokni,- mert ez az ő megyéje Én meg azt mondtam , hogy csak a tízmillió magyarnak van megyéje, neki ez itt  a munkahelye. Ezután hívott fel a Nagy Richárd  és  jó messze kellett tartanom a fülemtől a telefont hogy kibírjam amit kaptam tőle. Közölte, hogy kénytelen felmenteni a stúdióvezetői besorolásból és hazarendelt A HÉT-hez. Még jól is jártam, hiszen sok-sok tehetséges emberrel dolgozhattam végre együtt A HÉT szerkesztőségében és rájöttem , hogy minden megpróbáltatás csak erősít.

Ettől kezdve megváltozott a státuszom: Úgy látták, hogy a szőnyeg szélére kerülök, de nagyon sok sikeres riportot készítettem az alkohol elleni küzdelemről, vagy éppen bemutathattam  a női börtönök világát.Mindezt akkor amikor nem volt divat ilyen éles témákkal foglalkozni. Most, hogy így benne vagyok a korban,igaz, sosem hittem volna hogy nekem lesz korom. Nagyon gyakran egyedül maradtam a leleplezésben és most az új kormány megalakulása előtt éreztem, mi mindenről kellene megint írnom, de aztán rájöttem, hogy ezt a nagy lehetőséget szívesen átengedem másoknak.

Magyarul: írtam én már eleget. Írjon most már is. Ilyen leleplezősdit már azért nem játszom, mert otthagyják következmény nélkül. Hadházy megválasztott képviselő eljátssza  a színjátékot: minden napra tartogat egy leleplezésre járó ügyet. Megtudjuk, hogy mekkora házat épít Rogán Cecília, vagy maga a miniszterelnök családja Hatvanpusztán. Orbán azt mondta, hogy „Minálunk az a szokás, hogy a gyerekek nem szólnak bele  a szülők dolgaiba!" Ez csak két kis példácska amit korábban újságíróként biztos megírtam volna, de az ilyen ügyek  ma már nem izgatnak fel.





Jó dolog újságírónak lenni, hiszen ma már nem jönnek a fekete autók, magunktól is tudjuk mit szabad és mit nem, figyelmeztet a főszerkesztő és laptulajdonos is. A reklámot- amiből élnek a szerkesztőségek- a jó szolgálatért szokták kapni.. Ezért nem csak szép dolog ez az újságírás, de óriási rizikó is. Ahhoz, hogy fennmaradjon egy újság, vagy magántelevízió, magánrádió, a bátorságon kívül pontos ítélőképesség is. Szóval, egyszer  két kirúgás között megfogadtam hogy nem leszek többet kirúgva …..


Fotó: Iró Zoltán
Lap tetejére