De mi dolga akadt az őshazában - a 20. században a hajdani NDK-ban új életet kezdő - örökifjú magyar cimborámnak? Harmadik nekifutásra ott lehetett Koncz Zsuzsa 13. Aréna koncertjén. Ahogy az énekesnő mondta, voltak ott olyanok is, akik már két éve őrzik a jegyüket, ezek közül az egyik Jóska volt. Igaz, mint a művésznő németországi támogatója, menedzsere, CD-inek terjesztője jól ismeri a dalait a 'régi, békebeli' időkből (`64, Rohan az idő, Lehetett volna, Ne sírj kedvesem) mégis meghatódott. Azon pedig már csak mosolyogni tudptt, hogy otthon a legnépszerűbb rádión, a Retrón is tiltott listán van.
Jóskát is megrendítette, hogy a koncerten az énekesnő megemlékezett "az elmúlt két évben eltávozott szeretteinkről, barátainkról, kollégáinkról, rokonainkról és a 45 ezer magyar áldozattól" , hiszen az Omega is többször járt az utóbbi évtizedekben Németországban és Jóska szívesen kísérte őket, ahogy vendégül látta már, koncertet szervezett Bródynak, Koncznak, Tolcsvaynak és másoknak is, vagyis sok zenész a személyes barátja és nagyon nehéz elbúcsúzni azoktól, akik nemrégiben elhagyták a földi világot, mint Balázs Fecó, Benkő László és Kóbor János.
Jóska megrendülten hallgatta Tolcsvay László – Bródy János Békét és reménységet című remekét is, amely az ukrajnai háborúhoz szólt és a ráadásban az 56-os forradalomra emlékezve, a Ha én rózsa volnék című dalt és persze a Miért hagytuk, hogy így legyen-n is felcsendült a legvégén. Jóska kivételes élménybeszámolója alatt én is úgy éreztem, mintha ott lettem volna az Aréna nézőterén. Van ilyen. Nos, innen kívánok vidám húsvéti unokázást lányodnál, vejednél a festői Liechtensteinben!
Fotó: zene.hu