Nemzeti tárogatás
| Bajnóczy Bella - 2022. 04. 15. 8:00:19 |
|
Szóval, jön a Nemzeti Tárogató Intézet. Azt mondja az ötlet apostola, a mai időkben büszkének kellene lennünk arra, hogy van egy nemzeti hangszerünk. Például az oroszoknak is van ilyen, a balalajka. Mostanság nem a legjobb példa, igaz, midőn ezt mondta, az oroszok még nem lánctalpas hangszereken játszottak az ukránoknak. Majd sorolta még a skót dudát, az örmény dudukot, indokolva, hogy a hangszer nemzeti jellege miért követeli meg az intézeti jelleg megteremtését.
Azt is megtudtuk a tárogatóművésztől, hogy a tárogató az idén ünnepli születésének 125. évfordulóját, ezért is szeretné ezt a „hungarikumnak tekintett hangszert koncertekkel illetve iskolai előadásokkal népszerűsíteni és kezdeményezni Nemzeti Tárogató Intézet létrehozását. A művész elénk tárta azt is, hogy miután az általános iskolai énekkönyvek csak néhány sorban tesznek említést a hangszerről, ezért oktatási programtervezetet is kidolgozott, hogy szélesebb alapokon tárja a gyerekek elé a tárogató történetét, mibenlétét. Nem is értem, miként maradhatott ki ez a nemzeti hangszer a nemzeti alaptanterv énekeskönyveiből. Miként azt sem, hogy a Keleti Nyitásba miért nem fér bele egy másik ősi magyar hangszer - a ráadásul keleti eredetű -, a körtemuzsika, azaz az okarina nemzeti intézetiesítése. Azt viszont értem, miért lenne a Nemzeti Tárogató Intézet székhelye Sátoraljaújhelyen.
A Zemplén kapujának is nevezett kisvárost ugyanis nem véletlenül hívják helyi gazdái a „megvalósult álmok városának”. Megvalósulóban vagyon például Nemzeti Összetartozás Hídja, a két nemzeti hegyormot összekötő nemzeti gyalog nemzeti híd. A tervek szerint jövőre adják át a nemzeti gyalogosforgalomnak, s bár a tervekben nem szerepel, hogy a nemzeti átadáson a világ magyarjainak tárogatóegyüttese is fellép, de sosem lehessen tudni. Mily szépen is szólna e zene a nyolcvan méter magas hídon, melyről bizony a Felvidékre is szép kilátás nyílik majd, hogy alapot adjunk a híd elnevezésének.
Történetünk szempontjából persze mellékes, hogy a kisváros lélekszáma évről-évre csökken, s csupán remélni tudjuk, hogy lesz majd, aki gyönyörködhet a Nemzeti Tárogató Intézet koncertjeiben. Mert jobb helyet nem is találhattak volna az NTI-nek. Kezdeményező, kreatív településvezetés leledzik ugyanis e tájékon: évekkel ezelőtt itt írták elő például az önkormányzati alkalmazottaknak, hogy rovásírásos tanfolyamon vegyenek részt, itt hangzott el az ominózus kijelentés: „ A nemzet mi vagyunk!”, itt öltözött piros helyett narancssárga jelmezbe a Mikulás, itt rendeztek botrányt, amikor a helyi könyvesboltos kitette a kirakatba Debreczeni Józsefnek a miniszterelnökről írott „szennykönyvét”. Nem lenne meglepő,ha először itt hangszerelnék tárogatóra a Piros volt a paradicsom, nem sárgát.
Fotó: hungarikum.hu