RSS Feed

Waltner szépen akart búcsúzni

NS - 2022. 01. 12. 17:06:24 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Waltner szépen akart búcsúzni

Menni vagy nem menni? Waltner Róbertet nem küldték el, és a ZTE FC elkezdett nyerni – ezt a formát szeretné a vezetőedző átmenteni tavaszra isWaltner Róbert, az ZTE vezetőedzője a menesztéséről szóló őszi pletykákról, a tavaszi folytatásról, valamint a tervekről is beszélt lapunknak.

– Aláírná, hogy az idény végén is az ötödik helyen végez a ZTE?
– Gondolkodás nélkül – felelte lapunknak Waltner Róbert, a Zalaegerszegi TE FC vezetőedzője.

– Mi kell ahhoz, hogy a csapat a középmezőnyben maradjon, ne a kiesés elkerüléséért harcoljon?
– Először is megfelelően kell pótolni a távozókat, illetve meg kell erősíteni a keretet. A további igazolások számát a távozók is befolyásolják, de egy szélsőre és egy középpályásra mindenképpen szükségünk lenne, olyanra, aki azonnali és valódi erősítést jelent. Emellett az első öt tavaszi bajnoki meghatározó lesz, mert négyszer idegenben lépünk pályára, hazai pályán pedig a Ferencvárost fogadjuk. Ha abból a sorozatból jól jövünk ki, bátrabban tekinthetünk előre.

– Reális lenne az ötödik helyezés?
– Ezt mindenki döntse el maga. A Transfermarkt alapján a keretek összértékét tekintve az utolsó előtti helyen állunk a tizenkét csapatos mezőnyben, ehhez képest az ötödik hely előkelő pozíció. Ráadásul a keretünk átlagéletkora a legfiatalabb az élvonalban, emellett az MLSZ fiatalokra vonatkozó ajánlását is követjük, fontosnak tartjuk, hogy a tehetségek fejlesztésével segítsük a magyar labdarúgást. Épp emiatt nehéz egyértelműen kijelenteni, hogy mi reális és mi nem. Nem szabad kishitűnek lenni, de az sem lenne szerencsés, ha a kelleténél többet gondolnánk magunkról. Nagyon szoros a mezőny, minden apróságnak jelentősége lehet, de bízom a sikeres folytatásban.

– Ne csak a csapatról, önről is beszéljünk: árulja el, miben lett jobb edző Zalaegerszegen?
– A három évvel ezelőtti önmagamhoz képest, a kaposvári évekhez viszonyítva talán higgadtabbá és megfontoltabbá váltam. Sokat tanultam az utóbbi években, főleg a vereségekből. Ha visszamehetnék az időben, bizonyos meccseken, bizonyos helyzetekben másként döntenék. A korábban elkövetett hibákat igyekszem nem megismételni, emellett folyamatosan tanulok, sokat olvasok, próbálok lépést tartani a labdarúgás fejlődésével. Illetve a saját meccseinkből leszűrt tapasztalatokból is igyekszem építeni magam.

– Olvassa, amit a szurkolók vagy a média ír a csapatáról és önről, vagy kizárja ezeket a hangokat?
– A labdarúgás a szurkolókért van, ugyanakkor a véleményük nagyon sok esetben az érzelmeken, s nem az objektív meglátásokon alapszik. Sokaknak csak az számít, hogy nyer-e a csapat vagy sem, és ez alapján ítélik meg a labdarúgók és a szakemberek munkáját. Emiatt kerülöm a hozzászólások olvasgatását. Ami a médiát illeti, a sajtó munkatársai sokszor nem tudhatják, miért hozunk meg egy-egy döntést, nem látnak bele az együttes életébe. Egy-egy edzői döntés mögött sérülés, betegség, eltiltás vagy formahanyatlás állhat, a csapat összeállításakor vagy a taktikai kidolgozásakor ezt figyelembe kell venni – ám ez sokszor nem érdekli a kritikusokat.

– Tudna konkrét példát említeni?
– Az első fordulókban például Nikola Szerafimov játszott jobb oldali védőt, csakhogy ő középső védő, korában sohasem szerepelt a jobb oldalon, azért tettem oda, mert a két klasszikus jobbhátvédünk közül az egyiknek három, a másiknak négy hónapot kellett kihagynia. Ezek olyan apróságok, amelyek a külvilágnak szinte mindig láthatatlanok maradnak.

– Mennyire befolyásolják a munkáját, ha a menesztéséről szóló pletykákkal találkozik?
– Amelyik edző azt mondja, hogy nem érintik meg az ilyen hírek, hazudik. Amikor először olvastam az esetleges menesztésemről, nyilván nem éreztem túl jól magam, de olyan típusú ember vagyok, aki mindenből igyekszik a pozitívumot kihozni. Az első sokk után már az járt a fejemben, ha valóban mennem kell, legalább győzelemmel búcsúzzam a klubtól, a játékosoktól, a szurkolóktól. Azon a héten ez járt a fejemben. Ha már búcsú, legalább szép legyen.

– Normális, hogy manapság a nemzetközi futballban a szakembereknek már azt is meg kell becsülniük, ha másfél évig ülhetnek a csapat kispadján?
– Ezzel együtt kell élni. Többnyire az a helyzet, hogy a klubvezető leül a jelölttel, elmondja neki, hogy hosszú távra terveznek, és hogy mit várnak tőle. Aztán becsúszik néhány vereség, a terv pedig módosul: ugyanazt kell megvalósítani, de immár másik szakvezetővel. Pedig megtörténhet, hogy hosszabb idő kell, mire az edző teljesen át tudja adnia az elképzeléseit, sőt, az is előfordul, hogy olykor a vereségek vezetnek a sikeres útra. A saját példámnál maradva, ha az MTK elleni hazai meccs előtt elküldenek, egy győzelem, két döntetlen és négy vereség szerepelt volna a nevem mellett. Maradtam, most meg az a helyzet, hogy az utóbbi tíz meccsen öt győzelem, három döntetlen és két vereség a mérleg – pedig ugyanaz a vezetőedző vagyok, aki az MTK elleni meccs előtt voltam.

Fotó: -a-
Lap tetejére