RSS Feed

Januári mérleg

Regös István - 2022. 01. 09. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Januári mérleg

Nincs mérleg. Minek játsszuk el azt az évszázados trükköt, hogy mérleget vonunk az előző évről, megnézve, milyen különbség van a tavalyi január és az idei január között? Egy biztos: mindkettőtől jobbat vártunk. Vajon ennyire elégedetlenek lennének az emberek vagy talán mégis igazuk van? Sorolhatnánk, hogy kik és mennyi fizetésemelést kaptak például az egészségügyben, a kereskedelemben, a rendvédelemben, mennyit emelkedett a minimálbér vagy a közmunkabér.

De hát, mindehhez hozzá kellene tenni, hogy kétszer annyiba kerül a zöldség és a hús, mint korábban. 2021-ben is tombolt a Covid vírus. Megtanultuk az oltások menetét, hozzászoktunk a szigorításokhoz, a karanténhoz, a maszkviseléshez, az üzletek bezárásához, korlátozott nyitva tartáshoz. Szóval, ezért mondom, ha még készítenénk is mérleget, annak semmi értelme nem lenne.

Na, mi lesz itt?

Arról persze beszélgethetünk, hogy mi lesz, mi vár ránk 2022-ben? Nyakunkba zuhan-e egy újabb, most már tucatnyi néven ismert vírus? S már itt van a közelben az ötödik hullám? Mire megtanuljuk az egyik vírus nevét, már meg is jelenik egy másik. E napokban az omikron tarol, és már itt az influenza is. Kétszáz orvos, kétszázféle teóriával, valahogy úgy tűnik fel az egész, mint valamiféle szerencsejáték. A mi nevünket húzzák ki vagy a szomszédét? Igyekszünk óvatosnak lenni, például nem megyünk vendégségbe, étterembe, nem fogadunk mi sem vendéget, szóval, bezárkózunk a lakásunkba és telefonon vagy skype-on tartjuk a kapcsolatot. A jelek szerint fel kell készülnünk a legnehezebbre, s mindehhez nem kevés türelemre és a kitartásra lesz szükségünk.


Meg kell tanulni újra élni

Azért azt javaslom, hogy válasszuk inkább a fegyelmezett, de szabad életet! Ne rémüldözzünk annyit, de mossunk sokszor kezet, tartsuk a távolságot, ami ember és ember között elég nehéz! Azt mondják, a távolságtartás miatt nem születnek új gyerekek, de ez csak egy rossz vicc. Lassanként nem ismerem fel az embereket csak maszkban. Akiről eddig azt gondoltam, milyen szép, amikor levette a maszkot, attól néha meghökkentem: Jé, te ki vagy? Szerencsére azonban több olyannal találkoztam, akinek egészen jól állt a maszk. Mindenesetre nagy élmény volt végignézni a televízióban egy olyan koncertet, ahol a nézőtéren csak minden második széken ültek, s a maszkok miatt változatos színekben láthattuk a nézőközönség arcát. 

Az itt következő mondatot egy Sztálin nevű embernek tulajdonítják: „Akárhogy harcol a dühödt ellenség, akinek nincs igaza, akárhogy lövik a várost, mi élünk és lesz még egyszer ünnep a mi utcánkban!”


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére