RSS Feed

A magányos cowboy

Dalia László - 2021. 12. 28. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A magányos cowboy

Hallottam hírét, hogy azt erzsébetvárosi önkormányzat posztumusz a kerület díszpolgárává választaná Tettamanti Béla grafikust. Szép gesztus, ha már a művész életében kevés elismerést kapott, bár az is igaz, nem ls nagyon ácsingózott érte, nem érdekelte, hogy a mindenkori hatalom mit gondol róla, a szakma, a pályatársai amúgy is elismerték.

Parti Nagy Lajos, aki szerzőtársa is volt évekig Tettamantinak, írta róla, hogy "Magányos cowboy a senki földjén, amely mindenkié". Az írók amúgy is áradoztak Tettamantiról, Esterházy épp úgy, mint Dragomán, Háy vagy Tóth Krisztina. Pedig Tettamanti nem a művészvilágból érkezett. Az édesapja bányamérnök volt, viszont több nyelven beszélt és hatalmas könyvtárat gyűjtött. A fia falta a könyveket és művészettörténész akarta lenni, majd a restaurátor szakra jelentkezett az egyetemen. Nem vették fel, s miután az nem indul minden évben, rajzolni kezdett, a lapok korán felfedezték, nem is ment tovább. Gyulai Líviusz mondta egyszer, hogy ezt talán a Jóisten intézte el. Az ÉS-nél Nagy Lászlóval, barátságba is keveredtek, igaz a költő azt is tudta, hogy a grafikus egyik felmenője József Attilát is tanította a szegedi egyetemen. Tettamanti osem végzett képzőművészeti főiskolát, de még az iparművészetit sem járta ki,  autodidakta módon tanult, s lett önálló stílusa. Az ő vonalait azonnal felismerték a rajongói.

A magányos művészeknek is vannak mesterei, Tettamanti felfedezte magának Réber Lászlót, aki a Janikovszky, Lázár Ervin és Durrell könyveket illusztrálta. Egyszer meghívta egy karikatúra kiállításra és utána együtt jártak kiállításokra, meccsekre, majd beültek egy sörözőbe, ahol rengeteget tanult tőle, ez volt az ő magánegyeteme. Réber azt viszont sosem mondta, hogyan rajzoljon. Ám utóbb sem felejtette el, kiállítást rendezett neki és egy hungarikont alkotott Réber radírjából. A függetlenségét is élete végéig őrizte. Ugyan 22 évig rajzolt a Népszabadság mellékletébe, de dupla fizetésért sem igazolt a laphoz. És amikor a Magyar Nemzet hívta, oda sem ment, mert ahhoz nem adta a nevét. És így aztán nem csodálkozhatunk, hogy sem Kossuth díjat, sem díszpolgárságot nem kapott életében, igaz a Munkácsy és a Pulitzer díjra nagyon büszke volt. 

Furcsamód, portrét sosem rajzol a lányáról, pedig az többször kérte. Nikétől, a lányától meg is kérdeztem, hogy igaz-e ez a történet, amely családi legenda lett. Persze, az édesapja meg is magyarázta, hogy ő nem tud tud jó portrékat készíteni, Nikét egyébként is túl jól ismeri. Márpedig többször elmondta a barátainak is, hogy ő rossz, suta rajzokat nem ad ki a kezéből. Azt már Kárpáti Tamástól tudom, aki a Premier lapot alapította, hogy Tettamanti kezdettől rajzolt nekik, de még egy kósza ötletet sem fogadott el. Viszont ahogy meghallott a témát, harmadik szám első személyben közölte: "Béla érti, Béla csinálja, Béla szállítja." és úgy is történt.Egyébként is remek humora volt. Amikor egyszer Berlinben állított ki, s az ottani magyar ház illetékese, egy hivatalos életrajzot követelt tőle, megunva a kérdezősködést, csak annyit mondott: "2046-ban leszek százéves". Sajnos, már nincs közöttünk.


Fotó: -a-
Lap tetejére