RSS Feed

Csoda a Csányi utcában

Dalia László - 2021. 12. 25. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Csoda a Csányi utcában

Karácsonykor mindig illő egy szép történetet előhúzni a sublótból, hogy legalább ilyenkor felidézzünk egy boldog pillanatot, amely elfeledteti a szörnyű hétköznapokat, a politikai úthengert. Nekem van egy megható történetem, amely már-már hihetetlen, s még negatív szereplője sincs, illetve csak egy.

Történt pedig, hogy a 2005 óta létező Gólem zsidó színházat két csapás is sújtotta. Az egyik kulturális tao megszűnése volt, s a korábbi 14 millió forintos támogatás helyett mindössze 2 milliót kaptak. Az EMMI dönt, s miután ők a független színházakat nem szeretik, mindössze ennyire tellett. A másik csapás a pandémia volt, a többi színházzal együtt, ők is bezártak. Senki sem csodálkozhatott volna, ha ennyi baj után lakat kerül a Gólemre, de Borgula András, a színház alapítója nem menekült el. Már a korábbi, fideszes polgármesterrel megállapodott, hogy kapnak egy romos Csányi utcai házat, s ha azt felújítják, tíz évre megkapják ingyenes használatra. Időközben Erzsébetvárosnak DK-s polgármestere lett, a projekt viszont folytatódhatott, mintha mi sem történt volna. Hasonló esetről sem hallottam Budapesten, hogy egy jó ügy mindkét oldalnak kedvére volt.

A Csányi utca környéke 1945 előtt virágzó zsidó kulturális és gazdasági negyed volt, Borgula nagyapjának is itt volt a suszter üzlete. Az 500 négyzetméteres Csányi utcai ház, amit önerőből felújítottak, korábban pékség volt, de már 15 éve bezárták.Még a közművek sem voltak rendben, s a színházi emberek törték fel a betont, verték le a vakolatot. Most van egy 99 fős színháztermük és egy kávéházuk. Ha később lesz erejük és pénzük, még egy 70  fős kamaratermet is kialakíthatnak. Ám ez már így is maga a csoda. A kávéházat sem adták ki gebinbe, hanem maguk működtetik, mert kell a pénz, a jegybevétel ahhoz kevés, hogy fenntartsák a színházat. Borgula kitanulta a szakács mesterséget, az ügyvezető pék lett, a művészeti vezető pedig letette az üzletvezetői vizsgát. Főznek, sütnek, kiszolgálnak. Egyetlen bánatuk, hogy pénz híján, csak hetente két előadást tarthatnak, mert veszteséget nem termelhetnek, márpedig másfél éves szünet után semmi tartalékuk nincs. 

Borgula nyugodtan dicsekedhetne, hiszen hasonló zsidó kulturális központ sehol sincs Európában, s a színház-kávéház együttes amúgy is egyedülálló. Az már az erzsébetvárosi vezetőket dicséri, hogy egy kulturális negyedben gondolkodnak, mert a Gólem mellett már működik az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár és talán hamarosan egy galéria is nyílik. Ahogy nekem mondta Borgula, a zsinagógák, a vallási intézmények melletti végre kulturális intézmények is lesznek, mert így áll össze a világ.

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére