RSS Feed

Bűnös város: nincs elqrva

Bajnóczy Bella - 2021. 11. 15. 8:00:14 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Bűnös város: nincs elqrva

Herendi Gábor elkészített egy herendi porcelán finomságú, huszonnyolc perces, zseniális politikai szatírát, ha úgy tetszik, napjaink Tanúját, melyre még Bacsó Péter is csettintene. Pelikán József gátőr nem volt hős, de ő is töltött kolbászt, igaz, azt nem Nemzeti Kolbásztöltő Versenynek hívták,ott Dezsőnek kellett meghalnia. Abban a filmben a Szocialista Szellem Vasútja haladt, itt az Illiberális Szellem Felcsúti Kisvasútja tűnik fel. Ott ürgebőrben kémkedett Dániel elvtárs, itt sorosbőrbe bújnak a haza ellenei.

A film, amely kultikussá vált, anélkül, hogy valaha is bemutatták volna, s melynek sorai szállóigévé váltak – szerepel a bunosvaros.hu oldalon elhúzott mézesmadzagon. Maradjunk abban, hogy valóban kezd kultikussá válni ez a mai rendszert gyilkosan kinevettető produkció, amely a rendező szerint „nem kevés szarkazmussal kíván laza, vicces választ kívánt adni” az elkurzusodott Elkxrtukra. A Bűnös város frappáns, kolbászoló szatíra Laláról, akiből még lehet valami, a törvényről, amely szerint a sertés az sertés, a mangalica a mangalica, a lámpaoszlopról lecsúszva, magas sarkú cipőben menekülő férfiúnkról, a feleségről, akiből azóta lett valaki, hogy megvették neki fél B.A.Z. megyét, az újságokról, amelyekből bőven van elég ahhoz, hogy írjanak „rólunk”, ráadásul nem cifrázzák, hiszen mindegyik ugyanazt írja, a kiemelt beruházásnak számító Nemzeti Kolbásztöltő Versenyről, a funkciról, aki az Adrián ringó jacht fedélzetéről jelenti, hogy ő ugyan nem pihen, hiszen éppen most posztolja, hogy kapál. S látjuk a polgármester szegény feleségét is, aki átesett a vak komondoron - e filmben a Bundáson -,de a bal szemére már egészen jól lát. 

Herendi sem olyan demokráciában él, amilyenre vágyik, s bár nem tartja magát politizáló alkatnak, de úgy véli, hogy filmrendezőként reflektálnia kell mindarra, ami körülvesz bennünket. A Bűnös város arról is szól, hogy NER-beszéd az életünk, s túl sok ember van, ki többre nem, csak NER-beszédre gondol. Bacsó Tanújában Pelikán József gátőr, az alapvetően lojális kisember, aki egy nyomasztó és félelmetes korszakban irracionális és abszurd történelmi helyzetekbe kerül, s aki a maga még szét nem szétmosott agyával megpróbálja kivágni magát ezekből. Herendi Bűnös városában mi vagyunk a Pelikán Józsefek, akik ugyancsak abszurd, azaz harmónia nélküli világban élünk.

Pelikán Józsefként botorkálunk ebben az abszurd közegben, ahol minden arról szól, hogy a hatalom a legmelegebb kályha, ahol a hatalom olyan, mint az ingatlan: fekvés, fekvés, fekvés és minél közelebb van a forráshoz, annál nagyobb az ingatlan értéke, miként a Kevin Spacey által alakított figura mondotta volt a Kártyavárban. Ahol a politika még az ágyunkba is bemászik, ahol a politika mintha az elmebaj egyik megnyilvánulása lenne. A Bűnös város egy éppen húsz évvel ezelőtti mozgóképes szatírát is felidézett, A legkisebb film a legnagyobb magyarról című produkciót, amely a 2001-es feelinget rögzítette. Korunk Tanúja azonban bűnösebben ütősebb és ellenállhatatlanabb, köszönhetően annak, hogy kíméletlenül gúnyolódik a politika által bőségesen kínált torzulásokon.

A Tanú tizenkét évig hevert dobozban, mígnem kiszabadult a szellem a palackból, remélve, hogy illusztrálhatja Marx Karcsi jóslatát, mely szerint az emberiség nevetve válik meg a múltjától. A Bűnös város, amit Herendi saját pénzéből forgatott, azonmód felkerült a netre, s bizonyosan hozza majd a Kincsemjének a nézőszámát. A Bűnös város kezdeménye ott volt Herendi Gábor Valami Amerika című filmjében. Jó lenne, ha kinőne belőle egy nagyjátékfilm is, mondjuk, Valami Magyarország címmel. „Művészfilmesek és közönségfilmesek egyaránt megnézhetik, nem fogják megbánni” – biztatnak az alkotók a Bűnös városban való barangolásra. Tényleg nem.

 

 

 



Fotó: -a-
Lap tetejére