RSS Feed

Levelet kaptam lájf

Bajnóczy Bella - 2021. 11. 18. 8:00:39 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Levelet kaptam lájf

Cizelláltabb lelkűek és kényesebb ízlésűek kedvéért persze legyen az, hogy Levelet kaptam life. Imigyen hallottuk ki az egyslágeres osztrák Opus együttes 1984-es világszámából, a Life Is Life-ból az egyik sort. Most tekintsünk el attól, mit jelenthet(ett) ez a magyar nemzeti fülnek igencsak magyarul hangzó dalszövegrészlet, mert sokkal inkább léleksimogató és tölt el szívet melengető érzelmekkel a cseppet sem rideg tény: levelet kaptam Tőle. Majdhogynem az állt benne, hogy „Bella néném, megkapja a nyolcvanast”. Feri bátyja verbálisan, Bella nénje vizuálisan.

Nem kis izgalommal és verejtékcseppektől gyöngyöző homlokkal nyitottam ki a hosszúkás borítékot, s bár nem tudtam, mi áll benne, csupán azt, hogy kitől érkezett. Éreztem, hogy egy pillanatra megnyugvást talált háborgó lelkem. Gondoltam, hogy ha szembebabámhaszeretsz-módon jön nekem valami, nagy baj már nem lehet. Inkább ez, minthogy a szárnyas ló, az a fránya Pegasus hagyjon patanyomokat a mobilomon. S persze oly jó volt egy lapon emlegetve lennünk, az én nevem (gépelve) és az ő neve (gyárilag nyomtatva) mutatóujjnyi távolságban hevert a levélpapíron, soha nem voltunk még ilyen közel egymáshoz. S persze oly jó volt olvasni, hogy „legyőztük a vírust”.

Igaz, hogy napról napra nő a fertőzöttek száma, tarol a koronás, újra maszkba borult az ország, de ily semmiségekre nem, adunk.  Ha Ő azt mondja, győztünk, akkor hát győztünk, mese nincs. De hát nem is mese ez, gyermek. Pedig hát ez a 80 amolyan meseszám lesz lassan mifelénk. Ugye, Feri bátyjával együtt megkapom a nyolcvanast, s a minap azt is megtudtam Demeter Gránát Szilárdságútól, hogy a magyar irodalom 80 százaléka smafu.

Oly boldog vagyok, hogy Ő az, aki nyugdíj-kiegészít, biztosítja a nyugdíj inflációkövető emelését, megvédi a nyugdíj értékét, de tényleg. Honfitársam levele a felől is megnyugtat, hogy gondtalanul szívhatom az Európai Unió még csak nem is az egyik, hanem - kiemelés Tőle - a leggyorsabban növekvő gazdaságának levegőjét, s hallhatom e gazdaság szapora szívdobbanását. S persze Ő az, aki harcol azért, hogy jövő februárban megkaphassam a 13. havi nyugdíj teljes összegét. Remélem, nem a tizenharmadik hónapban utalják majd. Szóval, miért is marna a honfibú? Itt élünk, lenn, a délibábos Hortobágyon, Arany Laci délibábos hősének mottójával: Születtünk haj, fog és illúziók nélkül, s meghalunk haj, fog és illúziók nélkül.

Ez a levelet kaptam lájf, s persze, a hazafias hívó szó a nemzeti konzultációra szügyig hatoló és szívbe markoló örömódaként felismerése annak, hogy a politikusokat érdeklik az emberek, de hát, mint ezzel kapcsolatban valaki megjegyezte, ez nem mindig erény, hiszen a legyeket is érdeklik a kutyák. S az a bizonyos Otto von Bismarck is elejtette, hogy az emberek sohasem hazudnak annyit, mint vadászat után, háború közben és választások előtt. Meg persze a grúz generalisszimusz, az a bizonyos Koba, akinek szavai máig visszhangoznak: Valóság az, amit én annak látok. Én ezeket már fel sem veszem, hiszen az ország működik, az oltás működik, a posta is működik, hiszen itt van, megérkezett. Csoda, hogy itt valóban minden működik. Aki pedig - miként mondogatják - mifelénk nem hisz a csodákban, az nem realista. 

 

 

 

 

 


Fotó: -a-
Lap tetejére