RSS Feed

Kísértetek márpedig vannak

Bajnóczy Bella - 2021. 11. 01. 8:00:42 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kísértetek márpedig vannak

A halottak napjához időzítve jelent meg a mozikban Bergendy Péter Post Mortem című filmje, amely a magyar mozijelölt lesz a jövő évi Oscaron. A produkciót az első magyar horrorfilmként hirdetik, de a rendező inkább nevezné kísértetfilmnek vagy misztikus thrillernek. Mindenesetre az októberi torontói After Dark Filmfesztiválon a Legkísértetiesebb horrorfilmnek szavazták meg a nézők. Valóban tobzódnak a kísértetek, s csak remélni tudjuk, hogy a Szentendrei Skanzenben, ahol a legtöbb jelenetet forgatták, nem maradt belőlük.

Kétségtelen, hogy a száztizenkét perces film alatt jócskán ijedezhet, rémüldözhet az, aki horror-fan, s kevesli a mozin kívüli szörnyülködni valót. Mi tagadás, nem éppen nyáresti kertmozikba való mozgókép… A Post Mortem igazi magyar tabutémaként, a halált, a haláltól való félelmet járja körbe, s amilyen erőteljes és hatásos vizuális és hanghatásokat zúdít a nézőre, bizonyosan nem ígérkezik tabudöntögetőnek.

A film 1918 fagyos telén játszódik, amikor az első világháborúnak és a spanyolnátha járványnak köszönhetően szinte több a halott, mint az élő. Tomás (Klem Viktor játssza) a falvakat járva abból él, hogy felöltöztetett, kisminkelt halottakat fényképez családtagjaik köré, mellé ültetve. Speciális szerkezettel kitámasztva testüket, fejüket, hullaszag ellen parfümöt használva, a holttestek beállítása közben alaposan megküzdve a hullamerevséggel. (A harmincas évek Magyarországán még divatban volt a halottfényképezés, a rendező Bergendy Péter a forgatás előtt egy különleges archívum több mint kétezer ilyen halottfotóját –ezek jórészt gyerekekről készültek szüleik ölébe, karjai közé helyezve - nézte végig, látványuk bevallása szerint nagyon megviselte. ) Egy tízéves kislány (Hais Fruzsina alakítja) elhívja Tomást a falujába, ahol sok a halott és ahol egyre több természetfeletti jelenséggel találkozik. A vándorfotós és a kis Anna együtt igyekszik megfejteni a rendkívüli és egyre ijesztőbb kísértetjárás nyomasztó titkát. 

A titokfejtés a nézőt is megviseli, aki pedig azért ül be e filmre, hogy jól szórakozzon. Akinek éppen a rémülettel színezett szórakozásra van szüksége, bátran postmortemezhet. Csak győzze idegrendszerrel a valódiság hihetetlen számítógépes trükkökkel megteremtett látszatát, a film csúcsjeleneteiben a kísértetek támadását, az élők és a szellemek több mint kísérteties háborúját.  A hatásos látványelemek azonban olykor olyannyira rátelepednek a cselekményre, hogy a néző nem tudja követni, mi miért is történik. 

A pszichológus diplomával is rendelkező Bergendy újfent kamatoztatja mindazt, amit a lélektanból megtanult, persze, hogy hálás dolog pszichológusként horrorral foglalkozni: a leginkább kötélidegzetű nézőt is knock outolja haláli horrorjával. Melyben még egy tizenkilencedik századi szifiliszes gyerek arcát idéző maszk is megjelenik az egyik szereplőn. Stílusosan szólva: a filmben tort ült a kreativitás, a rendező és elválaszthatatlan alkotó társa, Hellebrandt Gábor kreatív producer tobzódott az ötletekben. A kísértetek éppen Hellebrandt „alakította”, az ő mozgásából faragtak kísérteteket a számítógépes szakemberek, akik hónapokig dolgoztak a kísértetek árnyainak megteremtésén, mozgatásán. 

Az említett torontói fesztiválon a Post Mortem által bezsebelt tíz díj között volt A legijesztőbb film, amelynek látni akarjuk a folytatását elnevezésű díj is. Nem tudni, hogy Bergendy Péter e misztikus filmkoncertje – a rendező Bergendy Péter zenész fia, az egy éve elhunyt Bergendy István volt a nagybátyja – folytatódik-e, de az bizonyos, hogy a Post Mortem feltűnő nemzetközi fesztiválsikerei miatt a téma bizonyosan kísérteni fogja a rendezőt.


Fotó: -a-
Lap tetejére