RSS Feed

Minden kezdet nehéz

Mogyorósi Géza - 2021. 11. 05. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Minden kezdet nehéz

Történelmi léptékkel mérve kurta időszak telt el a berlini fal '89-es megrepedése óta. Azon a novemberi csütörtökön a vasfüggönyön is befoltozhatatlan rések keletkeztek. Például a magyar-osztrák határon... Ki sejtette akkor, hogy a 21. század elején ex-DDR-es kancellárnője lesz Közép-Európa legnépesebb államának?

Röviddel a két német állam 1990 őszi egyesülése előtt az „NSZK-s” polgárok már panaszkodni kezdtek a keleti rokonokra. Anno 1990 tavaszán a Mai Napot tudósítottam West-Berlinből arról, hogy az Ossik (NDK) körében végzett felmérések szerint a közelgő nyári vakációt az adófizetők 74 százaléka a Szövetségi Köztársaságban kívánja eltölteni. Akkor májusban mind több olyan hang hallatszott a nyugati rokonság szájából, hogy a kelet-berlini, drezdai, lipcsei látogatásuk során ellenséges, vagy legalábbis barátságtalan fogadtatásban részesültek. Félreértés ne essék! Nem a határőrökre, rendőrökre, sőt nem is a közismerten érdektelen NDK-s pincérekre panaszkodnak a nyugatnémet turisták. Nem. Hanem utcai járókelőkre, akik megjegyzéseket tesznek ruházatukra, tömegközlekedésben résztvevő utasokra, akik kifogásolják az államilag dotált, veterán Ikarus buszok használatát, s múzeumi dolgozókra, akik „már hányingert kapnak” az idegenforgalomtól.

Az NDK fővárosában 1990-ben - akárcsak 2022 küszöbén - a Pergamon Múzeum a sztár, de zsúfolt a közeli Potsdam is, hogy a rozoga wartburgi várat és a drezdai Zwingert ne is említsük. Csalódás érte 31 esztendeje azt a 27 fős duisburgi ifjúsági küldöttséget is, melynek tagjait az NDK több településén szidalmazták, csőcseléknek nevezték. Brigitte Grandt, a csoport vezetője anno ekképp összegezte tapasztalataikat: „Utunk során nem egyszer éreztünk gyűlöletet, s a legtöbbször nem akadt senki, aki útbaigazított volna bennünket. Néhány lány az első nap után már az utcára is félt kimenni.”

Nem volt jobb a helyzet a „DDR-Jugend Clubokban” sem. A hajdani FDJ-mosolynak már nyomát sem lelték a nyugatnémet fiatalok, s a nyelvet tökéletesen beszélő (nemegyszer már az NSZK-ban született) török nemzetiségű fiúk és lányok. A táncparkett is gyakran vált lökdösődés színhelyévé... Erfurtban egy keletnémet ifjúsági szervezet által meghírdetett békedemonstrációhoz csatlakoztak a duisburgiak. Ám emlékezetes, hogy senki sem volt hajlandó velük szót váltani. Sőt az utcán hallhatták: „Mit kerestek itt, megvan nekünk a magunk baja!” A keserű tapasztalatok ellenére a nyugatnémet fiatalok duisburgi vendégeskedésre hívtak meg 1990 júniusra mintegy két tucat keletnémet tizen- és huszonévest. Happy End?

Fotó: -a-
Lap tetejére