RSS Feed

Megzenésíteni Lenint

Bajnóczy Bella - 2021. 10. 29. 8:00:38 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Megzenésíteni Lenint

Magyarország legőszintébb és legkeményebb rockzenésze! –így konferálta fel Nagy Feró a nyolcvanas évek klasszikus Beatricéjének idején a basszusgitáros Miklóska Lajost, akiről azt tartották, hogy pillanatok alatt képes lett volna megzenésíteni akár egy Lenin-összest is. S akivel Bálint Csaba beszélgetőkönyvet készített Miklóska Lajos Élete és munkássága címmel, melyben a szerző egyszerűen zseninek nevezi a hetvenhárom éves zenészt, zeneszerzőt, dalszövegírót.

Hogy valóban zseni-e vagy az lehetett volna, a kötetből persze nem derül ki, tekintsük egy összegző és elfogult véleménynek. Az viszont kétségtelen, hogy amit Miklóska a Beatricével zenében és mondanivalóban  létrehozott, az meghatározó fejezetévé vált a magyar rockhistóriának és persze, baboskendős közönségük gondolkodásmódjának. Volt bennünk küldetéstudat - összegzi egy helyütt a könyvben ama ricsés korszakot. "Mi csak apró,őszinte szótagokat adtunk, melyek lelkesítették őket " - nyilatkozta 1979-ben a Mozgó Világnak a Beatrice legjobb dalainak -Jerikó, Motorizált nemzedék, Katicabogárka - szerzője. Aki mindig fájlalta, hogy ennek a szakmának, úgymond, nincs "filharmóniája", de reménykedett abban, hogy egyszer majd ez a műfaj is -a komolyzenéhez hasonlóan -megkapja a neki járó elismerést.

Egy beszélgetőkönyv remek lehetőség arra, hogy sok olyasmiről is szó essék, amit egy hagyományos interjú terjedelme nem enged meg. Ehhez persze a kérdező felkészültsége, a témában való jártassága is szükségeltetik.Márpedig Bálint Csaba -a Rockmúzeum - Magyarock Hírességek Csarnoka Egyesület elnöke - tetőtől talpig benne van a műfaj hazai történetében. A beatkorszakon megedződve ezt már több portrékönyvében és interjúkötetében is bizonyította. Miklóska is nyilván kapva kapott az alkalmon, hiszen egykori zenekarai sztárjainak árnyékában akkoriban talán nem is kereste az alkalmakat a megszólalásra, "beérte ' azzal, hogy a koncertszínpadon,a lemezeken, nyilatkozik meg nem is akármilyen szerzeményein keresztül. 

Miklóska formátumos zenészként nem akármilyen zenekarokban játszott - Sakk-Matt, Korong, Syrius,Korál, Beatrice -, de soha nem került arra a helyre, ami megillette volna. Basszusgitáros kvalitásait jelzi, hogy Orszáczky Jackie őt ajánlotta maga helyett a Syriusba, ahol nem akármilyen zenészek játszottak. Miklóska azonban egy évet sem töltött a progresszív rock e társulatában.Úgy érezte, valami miatt nem egyenrangú a többiekkel, ráadásul a szerzeményeit sem fogadták el. A másik nagy csalódás a Korongban érte, amely Koncz Zsuzsa kísérőzenekara volt, Miklóska pedig saját bevallása szerint annyira öntelt, hogy azt hitte, Szörényi Levente helyett ő lesz majd Koncz Zsuzsa szerzője. 

A szakmában csak Apuként emlegetett Miklóska - a becenevet Radics Béla adta neki a rockkeresztségben, amikor együtt játszottak a Sakk-Mattban - olyannyira invenciózus volt, hogy egyetlen pillanat alatt megzenésíthette volna Lenint. Rendesen be is vezeti az olvasót a dalszerzés kulisszái mögé. S tisztába tesz olyan legendákat, mint a média szerte elterjedt csirkedarálásos Beatrice-koncertek (" Feró legfeljebb otthon vágta el a csirke nyakát, ahhoz, hogy megehesse!") Beszél a Beatrice teljes legénységének tervezett disszidálási szándékáról, de nem utasítja el beszélgető partnerének ama kérését sem, hogy meséljen arról, hogyan és miért került 1981-ben a zártosztályra. S persze jönnek a jobbnál jobb sztorik is. Az egyik kedvenc: tagcsere miatt a Beatricének meg kellett újítania a működési engedélyét egy bizottság előtt, melyben ott ült Korda György is. Nagy Feró olyannyira komolyan vette ezt a vizsgáztatást, hogy szaxofonozott, s a hangszerből vécépapírt fújt ki. S egy másik: felkérték, írjon dalokat a Pa-Dö-Dőnek...

Persze,nem ez utóbbi miatt, de a kötet végén, a beszélgetés utolsó akkordjainál azért felsejlik, hogy a címbeli "munkássága" kitétel cseppet sem fellengzős szóhasználat. 



 


Fotó: -a-
Lap tetejére