RSS Feed

Rövidzárlat

Regös István - 2021. 10. 12. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Rövidzárlat

Annyira függünk a technikai eszközöktől, mint ősember a baltájától. El tudom képzelni, hogy amíg a tüzet csiholva őrizték a lángot, kétségbeestek, ha valahol letették a kőbaltát és hirtelen védtelennek érezték magukat. Ma már kész vicc, hogy mindent természetesnek veszünk, ami emberi vívmány és így lassan, de biztosan ki vagyunk szolgáltatva a technikai eszközeink működésének.

Gondoljunk bele, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még tantuszt hordtunk a zsebünkben ahhoz, hogy tudjunk a nyilvános, utcai telefonkészülékkel beszélni! Még filmeket is készítettünk arról, hogyan állnak sorba a telefonfülke előtt és miként verik időnként türelmetlenül az üvegajtót, hogy fejezze már be a telefonáló, mert ők is hívni akarnak valakit. S még száz éve sincs annak, hogy ha levelet írtunk valakinek, főleg a tengerentúlra, akkor bizony hetekig várhattunk a válaszlevélre. 

Megvan a kőbalta

Száz és száz példát tudunk mondani arra, hogy mennyire függünk a modern technikától. Az e-mail vagy az sms szinte azonnal megjelenik a címzettnél, aki már írhatja is a választ. Lovaskocsik helyett fantasztikus autók, vonatok, repülők közlekednek. Bele sem merek gondolni, mi történik, ha például egy repülőgépen meghibásodik valamilyen fontos alkatrész, mondjuk, tízezer méter magasan. Ha régen vizet akartak inni, elmentek a kúthoz és vittek haza egy vödör vizet. Ma csak kinyitjuk a csapot és jön az ivóvíz. Ki ne hagyjuk, a vécék történetét! Először az angolok vezették be a vízöblítéses vécét, a Water Closetet. Erre azt mondom, hogy például Budapesten, nem beszélek Amerikáról és Japánról, a vécét használat után egyszerűen lehúzzuk, de mi történik, ha elromlik vagy csőtörés van? Csak egy pillanatra gondoljunk arra, hogy egy-egy toronyházban annyi ember él, mint egy faluban. 


Nem rémüldözni, cselekedni!

Nem rémisztgetni akarok, csak elgondolkodni azon, hogy felkészült-e az emberiség a saját maga által megalkotott technika biztonságos működtetésére? Ha nincs víz, vagy ha nincs Facebook, szabályos rémület lesz úrrá egy településen, a fél országon. A minap este fél hétkor, amikor már csak derengett a város fénye, Zuglóban rövidzárlat volt, kialudtak a fények, a lakások, a házak sötétségbe borultak. Nem működött a fűtés, a hűtőben olvadni kezdett a hús, a tévé képernyője fekete maradt. Egyszóval, hirtelen megdöbbentünk, hogy na, most mit csináljunk? Nem tudtuk, mi történt. Néhol talán valamelyik fiókból előkerült egy gyertya. Mindenesetre egyértelmű, hogy nagyon sok mindentől függünk, aminek a működését a napi használat során szinte észre sem vesszük, hiszen megszoktuk őket. Az okostelefon lámpája például hosszú ideig képes világítani.


Fényt vagy életet!

Nem tudom, mi a megoldás, csak mondogatom magamban azt a hülyeséget, hogy fényt vagy életet! Emlékszem az utolsó rövidzárlatra (bár utolsó lenne!). A bevásárlóközpontokban másnap mindenki elemekkel és akkumulátorral működtethető kézilámpát keresett. Kiürültek a polcok, de legalább érezhető volt, hogy tudunk reagálni az ilyen problémákra. Nem lehet, hogy a technika erősebb legyen. A műtők aggregátorai például azonnal üzembe lépnek, ha rövidzárlat miatt kimarad az áram. Víz van, ha nem felejtünk el ásványvizet vásárolni és már a legfontosabb dolgok is rendelkezésre állnak. Nagyszerű megoldás az is, ha a szolgáltató az okostelefonokon keresztül értesíti a lakosságot, hogy nem csak tud a rövidzárlatról, de már dolgoznak a hiba kijavításán. Csend lett a házban, az elemes rádiók működtek, minden ugyanúgy volt, mint korábban, az ember túlnőtte saját magát. Egyszer csak felgyulladtak a lámpák, a hűtőszekrény beindult, mi több, működött az internet és boldogan olvastuk a facebookos üzeneteket, vagyis visszatért az élet a megszokott medrébe. És eszünkbe jutott, hogy egy kis rövidzárlat nem veheti el a jókedvünket. Megtanított arra, hogy nem kell azonnal megrémülni, ha adódik egy-egy technikai hiba, akár egy áramkimaradás. Készüljünk fel, gyertya és lámpaelem mindig legyen otthon, s ezeket a sötétben is találjuk meg. A telefonok pedig remélhetően úgyis feltöltött akkumulátorral várakoznak. Egyszóval: Győzzünk! 


Fotó: Németh András Péter
Lap tetejére