RSS Feed

Két agyatlan műsor

Regös István - 2021. 09. 21. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Két agyatlan műsor

Nagyon sokáig űztem a televíziós munkát és ez alatt számos esetben kaptam kemény, olykor kíméletlen kritikát. Ki lehet találni, hogyan esett nekem és pécézett ki magának, főleg az akkori Magyar Nemzet újságírója, aki elsősorban televíziós műsorokról írt. Abban az időben csak egy televízió volt, két csatornával, és mindenki bennünket nézett.

Este lement a műsor, természetesen jórészt élőben, és már elkezdtünk félni attól, mit ír majd rólunk az ominózus riporterhölgy. Két esetben sértődtünk meg. Ha nem írt rólunk a másnapi Magyar Nemzetben, és ha kőkeményen megfogalmazta, hogy a riportunk gyengeelméjűeknek készült, a beszélgetéseink laposra sikerültek, és mindaz, amit mi csináltunk, az a kutyát sem érdekli. De hát ez egy ilyen szakma. Meg kell tanulni elviselni a legzordabb kritikát is. 

Melyik a szörnyűbb?

Ma két műsor megy szinte egyszerre, az RTL Klub és TV2 csatornákon. Az egyik a Sztárban sztár leszek! címen fut, „ő” a TV2 sérült gyermeke, míg a másik, az RTL Klub Álarcos énekes című, szórakoztatónak szánt programja. Ha azt mondom, ijesztő, akkor mindenki horrorra gondol, én pedig azt mondom, ez több mint horror. A Sztárban sztár leszek! még úgy, ahogy kivívta magának a tehetségkutató szerepét, ha jók akarunk lenni hozzá. De az a másik! Azok kedvéért, akik nem tudnak róla és még egy percet sem láttak ezekből a műsorokból, felidézem, miről szólnak. A Sztárban sztár leszek! címűben rengeteg kétségbeesett, szörnyű ember jelentkezik, hogy egykoron elmondhassa valamelyik unokájának, „Benne voltam a tévében!”. Főleg a műsor indulásakor, amikor a válogatás zajlott, iszonytató dolgokat láthattunk. Az Álarcos énekes pedig egyszerűen döbbenet. Ez a kifejezetten drága, látványos kiállítású, egyébként igényesen elkészített műsor arról szól, hogy egy hírességet valamilyen álcázó kosztümben, jelmezben színpadra tolnak, állatnak, különböző technikai bábunak, stb. öltöztetik. Majd a színpadra lépése után a zsűri tagjai úgy röhögnek, mintha ezért fizetnék őket, és megpróbálják kitalálni, ki van a jelmezben. Hogy ki van a jelmezben, teljesen lényegtelen, a műsor zsűrije pedig katasztrófa.


„Ezerből” egy

A Sztárban sztár leszek! más opera. Oda lehetett jelentkezni, ezrek biztosan meg is tették, országon belülről és határon túlról is. Itt olyan csoda történt, amit szinte el sem hiszek. Mint egy elmegyógyintézet farsangja, olyan volt a felvonulásuk. Amikor megkérdeztem, mi ez, azt magyarázták nekem, hogy tehetségkutatás zajlik, keresik az új, a nagy, az énekes sztárt. De néha azt is elfelejtik, mit is jelent ez a szó, hogy sztár. Szépséget, magasztosságot, csillogást. Csak azt nem jelenti, amit itt látni lehetett. A legszörnyűbb azonban itt nem a szereplők hada volt, hanem a zsűri. Melynek tagjai a szó szoros értelmében kiröhögték a szerencsétlen, önmutogató fellépőket. Ők is nyilván azért vállalták ezt a sokszor megalázó helyzetet, hogy ugyancsak elmesélhessék: „Benne voltam a tévében!” Na, és akkor mi van? Száz kilós hölgyek váltották egymást a minden zenei képességet nélkülöző férfiakkal. Csak ismételni tudom Vitray Tamásnak az ilyen helyzetekre tökéletesen illő mondását: „Kérem szépen, van ott egy gomb a távirányítón, amit ha megnyomunk, eltűnik a műsor.” Igaz, nagyon igaz!


Ez az én véleményem, nem kritika, hanem szenvedés

Már az eleje is ártalmas, nemhogy végignézve! Ez kultúrtámadás a hallgatóság ellen, kizárólag a pénzért! Ráadásul, ha sokan nézik az ilyesfajta műsorokat, azt sikernek nevezik. Nekem szinte fájt, annyira sajnáltam azokat a szerencsétleneket, akiket felnyomtak a mindent jelentő deszkákra. Sajnáltam, hogy szereplési lehetőséget adnak, csak azért, hogy nevetségessé tegyenek egy embert. Ez még akkor is szörnyű, ha pénzt kapnak érte és szerződést íratnak vele alá. Nekem csak az fájt, hogy nem lehet azt mondani ezeknek a szereplésre vágyó szerencsétleneknek, ha önként vállalják, hogy kiröhögjék őket, nem méltóak a sajnálatra sem. Vannak helyzetek, amikor az erkölcs, a jó ízlés nem engedheti meg, hogy zsűritagok így viselkedjenek, sok más mellett az asztal alá bújjanak, vagy felrohanjanak a színpadra. Amikor pedig egy-egy jobban sikerült produkció szereplője kerül reflektorfénybe, akkor ömlengenek, könnyeznek, a tetoválásaikon folynak végig a könnycseppek. Miközben egy-egy ilyen szerencsétlen fellépőt olykor meg kellene védeni önmagától is. De hát tudjuk: mindez nem televíziózás, hanem pénzgyártás. Ennyi, de már ez is sok(k) volt.


Fotó: mix
Lap tetejére