RSS Feed

A halál halni készül

Regös István - 2021. 09. 17. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

A halál halni készül

Megfigyelték már a Tisztelt Olvasók, hogy vannak szavak, amelyeket utálunk kimondani? Helyettük inkább szinonimákat használunk, esetleg „becézzük”, minthogy nevén nevezzük őket. Az egyik ilyen szó a halál, melynek a használatára mostanában kicsit mintha többször lenne okunk. A Covid ugyanis változatlanul keményen támad és bizony tízezres nagyságrendben öli meg áldozatait.

Ez is milyen ronda szó: ölni. Ilyenkor az történik, hogy valaki - és most tessék figyelni! - kiolt egy életet. Nem meghal, mert így olyan csúnya, olyan egyszerű. Hanem például elhunyt, eltávozott közülünk, a mennyekben van, véget ért a földi pályafutása és így tovább.  Csak azt nem mondják, hogy megölték, így hát meghalt. Ősi ösztön, hogy amitől félünk, azt beidézzük és akár még igaz is lehet a félelmünk oka. Biztos, hogy több barátom és Önök közül is sokan most megjegyzik, nincs jobb dolgom, mint mindig ilyesmiről írni? Elfogytak volna a vidám témák?

Hol vannak a vidám történetek?

Valóban, hol vannak a vidám témák? Például a megmosolyogtató anekdoták, szóval, minden olyasmi, amitől vidámabb lesz a napunk. Hol vannak hát? Ma már egymástól is kezdünk félni. Sok olyan család van, ahol a családfő mondjuk, covidos lett, és a családtagok őt hibáztatják, amiért hazavitte a vírust. És a család esetleg éppen akkor veszíti el a támaszát, amikor a legjobban szüksége lenne rá. Tudjuk már, „covidul” mit jelentenek a vakcinák. Szépen és csúnyán is emlegetjük a vírust, amit még olyanok is elkaphatnak, akiknek szinte már nincs kezük a sok kézmosástól. Fertőtlenítőt kenünk fertőtlenítőre, majd kinyitjuk a házkaput vagy a lakásajtót, könyökkel betoljuk, és újra fertőtlenítünk, mert félünk, hogy az előttünk járó lakók, látogatók szép csendesen magukban hordoznak vírusokat. Mert a koronavírus mindenütt ott van. Az biztos, hogy a sok kézmosás és a maszk megnehezíti a vírusok dolgát, kevésbé tudnak terjedni és fertőzni. Megpróbálunk betartani minden, a járványhelyzettel kapcsolatos egészségügyi szabályt. Mégis naponta halljuk, hogy ennyien és ennyien haláloztak el, mennyivel emelkedett az új fertőzöttek száma, hányan vannak kórházban, lélegeztetőgépen. Ez utóbbiak szinte újra nagyüzemben mennek. Szóval, hol vannak azok a bizonyos szép témák? Valahol biztosan, csak éppen nem tudjuk, hol. 


Küzdeni kell

Csodálkozunk mindezen? Amikor a harmadik hullám megérkezett, azt mondtuk, visszajött megint a kaszás. Akinek már van két oltása, az jól teszi, ha kér egy harmadikat. Az orvosok különböző dolgokat mondanak, nem tudjuk, melyiküknek higgyünk. Figyeljük a listákat, megpróbálunk kialakítani egy véleményt a sok tanács alapján, hiszen az egyik orvos javasolja a harmadik oltást, a másik nem. Ki dönti el, hogy melyik vakcina hatékony? Apámnak sok-sok mondása közül egy nagyon megragadt bennem. Amikor azt mondta az orvosom, hogy minden szérum jó, ami forgalomban van és engedélyezett, az idősebbek pedig jó, ha felveszik a harmadik oltást, a fiatalabbak pedig nyugodtan várhatnak. Mivel nem vagyok virológus, nekem kell döntenem, kérek-e újabb oltást. Szóval, akkor mondták azt, nyugodtan vegyük fel, mert ártani nem használ, ahogyan apám mondta.


Egyre többször veszít a kaszás

Csend van. A Covid-osztályon némán fekszenek, küzdenek a levegőért, furcsa ijesztő hangok töltik be a szobát és a sarokban ott ül és leselkedik a halál. Új vendégekre vadászik, és rossz kedve van, mert az emberiség erősebb, mint ő, a karmai közül kimentik a betegeket. Micsoda hősies munkát végeznek nővérek, asszisztensek, orvosok! Ők néven nevezik, ha éjszaka vagy nappal meghal egy beteg és készen állnak arra, hogy újra és újra sikert arassanak a halál ellenében. Addig viszont minden nap támadnak a halált okozó vírusok, de mi nem hagyjuk magunkat. A halál hiába sunnyog a kórteremben, a tudás, az akarat felülkerekedik rajta. Ezt segíti a maszk, a fertőtlenítés, a távolságtartás és még mi, újságírók is segíthetünk, ha mindenkit biztatunk a védekezésre.


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére