RSS Feed

Paprikás ebéd

Dalia László - 2021. 09. 03. 8:00:21 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Paprikás ebéd

A csalódás kódolva van, ha a magyar vendéglátásról beszélünk, hiszen túl gyakran tapasztaljuk meg, hogy egy étterem, söröző vagy kávéház néhány év múlva már nem ugyanazt a színvonalat kínálja, vagy elfáradt a tulaj vagy időközben tulajcsere volt. Legutóbb,vagyis néhány napja ezt éltem meg a hegyeshalmi Paprika csárdánál. Sosem jártam ott, de annyian dicsérték, hogy ideje volt betérnem.Bár ne tettem volna.

Kis családommal jöttünk hazafelé Ausztriából és pont úgy esett, hogy ebédidőben értünk a határra.A fiam és a lányom régebben többször evett már ott, emlegették, hogy a halászlé is finom, így letértünk az autópályáról. Az étlap szerint az ország egyik legdrágább halászléját kínálják 2890 forintért, de miután beírták, hogy halbelsőség is lesz a kis bográcsban, az valamicskét visszaad. (Egyébként nemrégiben Villányban 1800 forintért, a kémesi Ormánsági csárdában 2200 forintért ettem ragyogó halászlét filézett hallal) Tésztát nem adnak, a fiam rákérdezett, de a pincér csak cérnametéltet tudott ajánlani. Komoly ember ilyet nem kínál, de hagyjuk. A fiam, aki egy kávéházat vezet, még próbálkozott a csusza tésztával, hiszen túrós csusza  szerepel az étlapon, de a pincér közölte, hogy akkor egész adagot kell venni. Ezt ugyan nem értettük, hiszen a tésztát általában 250 vagy 500 grammos zacskókban árulják, s nem vendéglői adagokban, de nem vitatkoztunk. Nos, hármunk tányérja közül a fiaméban egy darab belsőség sem volt, a miénkbe egy-egy apró darab tej és ikra. A fiam nem szólt, valószínűleg fáradt volt. Kértem még egy kis erőset, zöld paprikát. A hal amúgy nem volt friss. Megettük. Fizetésnél kiderült, hogy mindenkinek felszámolt 70 forintot a kenyérre és nekem még 400 forintot a zöld paprikára. Ezen kissé elcsodálkoztam, mert ugyan az ország minden táján ettem már halászlét, de a a paprikákért vagy Erős Pistáért sehol sem számoltak rá. Épp a Paprika csárdában adják pénzért a paprikát, ez még viccnek is rossz. Mondtam is, a pincérnek viszont a szempillája sem rezdült. Ezek után csak a lányom adott borravalót, nyilván megszokásból, ahogy oly sokan, pedig azért járna némi plusz. Itt inkább mínusz volt. Mindegy. Indultunk kifelé, s még hallottuk, hogy egy másik pincér megjegyzi. "Legalább kaptál valamit". Nyilván valami csípős megjegyzést tett ránk a kolléga, mert nem honoráltuk a semmit. Nem húztuk fel magunkat, hiszen ez a viselkedés illett a hely szelleméhez. Lehet, hogy a pandémia okozta zavar, a hosszú pauza megviselte a pincérek idegeit és némi árképzési túlzásokkal próbálják az elmaradt bevételt is behozni, de ez zsákutca. És egyúttal megcsúfolják a honlapjukon feltüntetett kitüntető díjakat.Talán ideje volna menedzsert cserélni vagy továbbképzést tartani a pincéreknek, mert így nem sokáig élnek majd meg. Ausztria közel van és mégis messze, ott egy hét alatt hét vendéglőben ettünk, az ételek néha íztelenek voltak, de maga a felszolgálásba nem tudtam volna belekötni. Igaz, háromszor magyar pincér hozta ki a tányérokat.
Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére