RSS Feed

Tüzes játék, avagy játék a tűzzel

Regös István - 2021. 08. 26. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Tüzes játék, avagy játék a tűzzel

Azért, mert a szomszéd nem szereti a paprikás krumplit, mert olyan prolisnak tartja, ez nem jelenti azt, hogy én se szeressem, fanyalogjak, utálkozzak. Némi öngúnyt elképzelve emlékeztetek arra, hogy ugyanitt nemrégen írtam egy kis jegyzetet Gyűlölködsz, tehát vagy címmel. Mikor lett ilyen ez a mai Magyarország? Mióta veti meg ennyire a hatalom az ellenzéket, amely hasonló megvetéssel válaszol erre?

Mikor figyeljük a szomszédot és mikor figyel minket a szomszéd? Ezúttal persze képletesen értem a szomszédságot. Jobb országokban, tőlünk nyugatabbra, udvariatlanságnak számít a politikai hovatartozást firtató kérdésfeltevés. Miért éppen a másik tányérjába nézek? Vagy ez természetes dolog lenne? Régebben is volt irigykedés, de az még nem volt ennyire „sárga”. Egy közmondás szerint a szomszéd füve mindig zöldebb. Így aztán lassan-lassan vagy gyorsan-gyorsan, jobbról balra utálkoztunk, balról jobbra viszont gyűlölködtünk.

A szomszéd kertje

Igen, ez mostanában nemhogy divat, de természetessé lett, és nem tudjuk, mivé válnak a gyerekek, ha a szülőktől csak rosszat hallanak más emberekről. Engem rettenetesen bosszant mindez, dehát ki vagyok én? A szűk családomon és néhány olvasómon kívül senkinek nem jelentek semmit. Egy csendes, magyar állampolgár vagyok, aki beszélhet bele az éterbe, vagy írhat bármit, valakinek biztosan nem tetszik majd. Itt van ez a hatalmas vitákat kiváltó augusztus huszadikai tűzijáték. A nevében benne van, hogy játék és csak remélni tudom, játék is marad. Több százezer embert érdekelt és több százezret nem. Azt mondták az emberek: „Jaj, de jó, gyönyörű lesz majd minden idők legcsodálatosabb tűzijátéka!” Mások pedig megjegyezték: „Szégyellje magát, aki milliárdokért rendez tűzijátékot, amikor járvány van, vagy éppen éheznek az emberek!” Fantasztikus számok repkednek a levegőben, mennyibe is került valójában ez az ünnepi petárdaeregetés. 


Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!

Engem speciel nem érdekel ez a mutatvány, az viszont igen, hogy közel kétmilliárd forintot herdált el a kormányzat azért, hogy fél óráig világító rakétákat lőjenek fel az égboltra. Van, aki azt állítja, hogy hétszázezer ember zsúfolódott össze a Duna-partján, nemhogy távolságot nem tartva, de szinte alig kaptak levegőt. Sok emberrel beszélgettem, akik főprogramként beszorultak a tömegbe és úgy álltak egymás mellett, mint a szardíniás dobozban a halak, de hiába, mert szinte semmit nem láttak a tűzijátékból. Mégsem kezdtem el haragudni azokra, akik lelkesedtek a „minden idők legfényesebb tűzijátékáért”, hiszen szívük joga volt eldönteni, megnézik-e vagy sem. S ha mégis kimentek megnézni, az miért lenne baj nekem? Cseppet sem baj!

A vírus nem alkalmazkodik

A járványt kezelő operatív törzs ugyan kérte a kormányt, hogy maradjon el a tűzijáték, a koronavírus terjedése miatt, de a kormány lassan már nem ad mást az embereknek, csak cirkuszt. Az ATV egyik műsorában, tartottak egy kis közvélemény-kutatást. Sok ezren válaszoltak a kérdésre, miszerint kell-e tűzijáték vagy sem? Érdemes-e pandémia idején, de azon kívül is milliárdokat arra költeni, miközben tízezres nagyságrendben éheznek a gyerekek. Megdöbbentő eredmény jött ki: a szavazók mindössze három százaléka várta a tűzijátékot, kilencvenhét százalék viszont elutasította a járványra és a szegénységre hivatkozva. De ettől én még senkire nem haragszom! Azokra sem, akik a tűzijátékot megrendezték, azokra sem, akik elmentek megnézni és messze vidékről autóbuszoztak, vonatoztak fel a fővárosba emiatt. Ez az ő magánügyük. Az égvilágon senkit nem kívánok megvédeni, sem támadni a döntéséért. Pedig ilyenkor néha kapok a fejemre, hogy azért illene állást foglalni, és miért  nem veszem észre, hogy az ilyesfajta pénzszórás helyett nem inkább a nyomort enyhítik, nem az éhes gyerekszájakat ajándékozzák meg vacsorával. Ilyenkor azt mondom, természetesen van véleményem, hiszen ez a rovat, a mixonline.hu véleményrovata és mindkét félnek megvan a maga joga. El kellene jutni odáig, hogy ne tekintsék a politika játszóterének a nemzeti programokat, főleg azelőtt, hogy elkezdődnének.


Finomítva: ne akarj nagyobbat durcizni, mint a nagyapád, mert tele lesz a gatya!

Július 4-én, az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepén, az államok zömében rendeznek ünnepi felvonulásokat, tűzijátékot, ahogyan július 14-én Párizsban, a Champs Élysée-n is. Szóval, nem vagyunk egyedül, csak mi szegényebbek vagyunk, mint az amerikaiak vagy a franciák. Titokban csak remélni tudom, hogy közös akarattal eljutunk odáig, hogy egy költségekkel járó nemzeti ünnepet méltó módon tudunk majd megünnepelni. Hát, az idei augusztus huszadikai ünnepnapunkon ez nem sikerült! A rendezők minősíthetetlenül ízléstelen, ünnepinek szánt műsorai tovább mélyítették a politikai lövészárkokat. Nemcsak Budapesten, hanem számos vidéki településen, városban és faluban bevallottan azért mellőzték a felvonulást, a tűzijátékot, mert az ezekre szánt pénzt inkább a lakosság életminőségének javítására fordították. Szóval, szolidan állapítsuk meg, hogy még mindig érvényes a korábbi mondásom: Gyűlölködsz, tehát vagy!

Felhasznált képek: index.hu; portfolio.hu

Fotó: Iró Zoltán
Lap tetejére