RSS Feed

Viva Latina! vagyis Baden dicsérete

Dalia László - 2021. 08. 30. 8:00:04 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Viva Latina! vagyis Baden dicsérete

A képlet roppant egyszerű. Van egy kozmetikai világcég, amelynek örököse egy 2 ezer lelkes falu polgármestere, nagy barátja a művészeteknek, s nem mellékesen szeretne a bretagne-i településnek hírnevet szerezni, tehát alapít egy fesztivált. Az Yves Rocher alapítvány immár a 18. fotó-fesztivált rendezi La Gacillyben és 2018 óta van egy kistestvére az auszriai Badenben.

Baden a leghíresebb osztrák fürdőváros, ismert a kaszinójáról, Beethoven három éven át itt nyaralt, s dolgozott a IX. szimfóniáján (1821, 1822, 1823) és Ferenc Józsefnek sem véletlenül rendeztek be egy múzeumot. Úgy tűnik, vannak telhetetlen városkák, amelyek nem érik be a monarchiabéli hangulattal, szép épületekkel és hatalmas parkokkal. Idén immár negyedszer rendezték meg Európai legnagyobb szabadtéri fotófesztiválját, s a fák között, a tavon, a kávéházak falán, a tűzfalakon és egyáltalán mindenütt, ahol egy talpalatnyi hely van, elhelyeztek fotókat. A latin világ költözött be a fürdővárosba.

Három éve ott voltam az elsőn, az I Love Africa-n, akkor a földrész legjobb fotóriporterei jöttek el. A lagosi nyomor, a nigériai illegális olajbányászok, a kínai tulajdonú bányában aranyat mosó gyerek, vagy a véres vadászatok épp úgy megrendítőek voltak, mint a texasi milliomosok, akik otthon, nappalijukban dicsekedtek a trófeáikkal és a lelőtt állatok bőreivel. A pandémia és egyéb okok miatt kihagytam két open airt, most Dél-Amerikát hozták el, s igaz, hogy a covid miatt nem minden meghívott fotóriporter tudott eljönni, de a képek megérkeztek, s ahogy Lois Lammerhubber, a badeni  fesztivál atyja elmondta, a mágusok és költők ezúttal sem hiányoznak. S mind között a fotósok szentje,  a brazil Sebastiao Salgado is elküldte az 1986 szeptemberében,  a Serra Pelada aranybányában készített fekete-fehér balladáját az ottani aranybányászokról. Salgado mindent díjat megnyert, amiről egy fotóriporter álmodhat, S ha csak ezt az egyetlen riportot készítette volna el, amikor 35 napig a földön aludt és kenyeret, meg a vizet vett magához a bányászokkal, akkor is a fotósok szentjének neveznék.

Ahány fotós, annyi világ. A brazil  Luiss Dörr mexikói asszonyokat, az argentin Marcos Lopez Andy Warhol stílusában a latin.-amerikai mulatságokat, az ecuadori Pablo Corral Vega az Andok himnuszát írta meg képekben, míg a chilei Tomás Munita a patagóniai cowboyokat festette meg, mert az ő képei inkább festmények, mint fotók, ahogy a brazil Cássio Vasconcellos művei is inkább grafikák és ahogy képekbe rendezi a repülőgépeket és az autókat, azt nehéz bárhova is besorolni. Lois Lammerhuber és felesége ismét nagyszerű munkát végzett. Igaz, ez most egy kivételes kiállítás, hiszen Lois fotóriporterként 1978 februárjától 15 hónapig utazgatott Dél-Amerikában, 48 ezer kilométert tett meg és  utána is 7 évig ő volt a földrész fotósa a GEO-nál, tehát joggal mondhatta a megnyitón, hogy ez az a kiállítás, amely különösen közel áll a szívéhez. A fesztivál egyébként július elsején nyílt, s október 31-ig bárki megnézheti a képeket,. ha átrándul a Bécs melletti kisvárosba, amely autóval mindössze 40 perc Soprontól.



Fotó: -a-
Lap tetejére