RSS Feed

Ádámcsutkák a beatkorszakban

Csontos Tibor - 2021. 07. 15. 8:00:50 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Ádámcsutkák a beatkorszakban

Igaz-e, hogy a Gemini együttest az amerikaiak támogatták? Mit keresett Dusán Sztevanovity a leselejtezett tankokban? Szerepelt-e az Omega tánczenekar Vámosi János-Záray Márta kísérőegyütteseként? Énekelt-e valaha Karácsony James Demis Roussost? Fellépett-e Demjén Rózsi a Moulin Rouge-ban Medveczky Ilonával? Előfordult-e, hogy Radics Béla az alkohollal a gitárját tisztogatta és nem a torkát? Miért hívták Barta Tamást pinabubusnak? Lehet-e citerahúron bluesrockot játszani?

Eképpen sorjáznak a nagy kérdések a Nagy Generáció hatvan-hatvanöt évvel ezelőtt felfestett és beatkorszaknak elnevezett startvonaláról, melyről Beatinterjúk II. címmel született kötet, köszönhetően Bálint Csabának, a Magyarock Hírességek Csarnoka Egyesület elnökének. A Rockmúzeum első embere az első, aki a beatpionírok közül nem a az ikonokat faggatja a kezdetekről, hanem a másod- és harmadvonal beates, popos és rockos figuráit.  Akik persze a legtöbbször semmiben nem maradtak le énektudásban vagy hangszerkezelésben az idővel  népszerűségben nagyra nőttektől, csak úgy gondolták, hogy inkább befejezik az egyetemet vagy már éppen diplomásként végleg kiugranak a műfajból. S persze, eszükbe juthatott, amit évtizedekkel később Tolcsvay László megénekelt: "Röhögtünk volna, ha valaki mondja: - Ez egyszer még legenda lesz!"

Bálint Csaba vállalkozása a korszak iránt mélyebben érdeklődőknek azért is méltó a figyelmére, mert az általa megszólaltatott, például a Dogs, Meteor, Sámson, Ferm együttesekben, valamint az ősIllésben, ősOmegában, ősMetróban, az ősHungáriában játszó hajdani alapítótagok nem a megszépítő múlt nosztalgiahullámán ringatózva, hanem a maguk kendőzetlen őszinteségével idézik az akkori időket, az indulást, az erősítők,hangfalak,énekcuccok, hangszerek barkácsolását, az első fellépéseket, s azt is, ahogyan lemásolták a nyugati rádiók könnyűzenei toplistáinak slágereit. Demjén István (Demjén Rózsi testvére), Halász Károly,Töricht György, Harmath Ádám, Bálint István, Tihanyi Gyula és a többiek, köztük Bokány Ferenc, Debreczeni Csaba ( Debreczeni "Ciki Ferenc" bátyja), az operaénekessé lett Gerdesits Ferenc... Vajon emlékszik még rájuk valaki? Ezekben az interjúkban nem a zenészvezérek vezérszólamairól, ideológiákról, az évtizedek alatt megszokott és talán már meg is unt panelekkel,sztorikkal találkozunk. Hanem a beatkorszak hétköznapjairól, azokról az időkről szóló emlékeket,amikor több szülőnek arról kellett döntenie, hogy Selmer énekládát vegyenek a gyereknek, vagy telket a családnak. Amikor a beatkritikus azt írta egy koncert után, hogy "a szaxofonos kérdőjellé merevedve fogja hangszerét és a nyakkendője együtt mozog az ádámcsutkájával"... Amikor az egyik,megrögzött jazzista gitártanár kiírta az ajtajára: "Aki beatet játszik, az vállalja a felelősséget!",amikor a zenekarvezetők készpénzzel vásárolták vissza a másik együttesbe átigazolt gitárosukat,amikor fellépés közben a zenekari tagoknak tilos volt szeszes ital fogyasztása.

Többen elmesélik, milyen gondokat okozott a beategyütteseknek a katonai behívó. Akinek nem sikerült megúsznia a katonaságot, arra rácsaptak a laktanyák kultúrtisztjei, akik azonnal zenekart szerveztek a bevonult beatnikekből, hiszen igazi presztízst jelentett a parancsnokoknak, ha az ezredüket kultúrcsoport képviselhette a Hadsereg Ki Mit Tud?-on. Több katonazenekar volt,  mint csillag a vállapokon, mindenki ki akart szakadni néhány napra a laktanyából. A beatzenekar csapattestek egyik ilyen eseményén a nagyfőnök tábornok is ott volt a nejével,aki nagyon unta már a sok fellépőt, feszengett és ment volna már haza. A tábornok azonban rákiabált: "Maradsz a picsádon! Nem látod, hogy kultúresten vagy?" A katonabeat élményeken kívül többen felidézik, hogy az átlagosnál jobban jövedelmezett a beatzenélés, 1966-ban például 1200 forint volt az átlagfizetés, a fellépések pedig havonta ennek olykor a négyszeresét hozták a konyhára.Igaz,ekkoriban egy Selmer 24 ezer forintot kóstált. Egy néhány hónapos nyugati vendéglátózásból azonban megvolt a piros Mercedes.

Bálint Csaba az interjúkba öntött beatkorrajzát olyan zenekari fotókkal ékesíti, melyek már valóban beatmúzeumi darabok, közöttük sok olyan is látható, melyek még soha, sehol nem jelentek meg. A kötet igazi csemege mindazoknak,akiknek nincsenek személyes élményeik azokból az időkből, de még inkább azoknak, akik szívhatták az interjúkból is áradó beatlevegőt. A kötet egyik szereplője így összegzi életének ama periódusát: " Embertelen szép életünk volt, egy álomvilágban éltünk, zeneileg sokszor semmit nem tudtunk, de lelkesedtünk, azt hittük,mi szarjuk a spanyolviaszt, nem játszottunk rendes cuccon, mégis életünk legszebb szakasza volt és hálásak lehetünk a sorsnak, hogy mindezt átélhettük." Átélték,de nem mindegyikük gondolta úgy, hogy ez a zene évtizedekig kihúzza. Ma talán ők is mondhatnák, amit egykoron George Harrison: "Ha tudjuk, hogy mi leszünk a Beatles, jobban igyekszünk!"















Fotó: -a-
Lap tetejére