RSS Feed

Kémesi kesergő

Dalia László - 2021. 07. 19. 8:00:09 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Kémesi kesergő

Az Ormánsági halászcsárda már kultikus hely a mi életünkben, nem lehet elkerülni, ha Harkányba megyünk fürdőzni. Mióta oda betettük a lábunkat, minden szezonban elmegyünk többször is Kémesre, az egyik ebédnek szertartásszerűen ott kell megesnie. Bródy Sándor vagy Krúdy Gyula is tiszteletét tette volna, ha akkor már üzemel Schwarz Jani vendéglője.

A pletyka szerint a Tenkes csárda tulajdonosa is azzal a jelszóval szokott benyitni, hogy halászlét a Schwarznál kell enni. Holott a Tenkesben is főznek hallét, de hát az nem lehet olyan. Mindegy az, hogy harcsából, pontyból vagy vegyesen kéred, gusztusod lesz, plusz egy tál levet kérni, s ez itt nem számít különös kérésnek. Nem tudom, honnan úsztak ide a halak, sose kérdeztem, a Drávában fogták vagy a Metróban vették, de mindegy is. Schwarzék tudnak főzni. Nem zártak be a pandémia alatt sem, Virágtól tudom, az örökös pincérnőtől, aki feltűnően fiatal, pedig már akkor itt lehetett, amikor a csárdát nyitották. Szóval Virág mondja, hogy nyitva voltak végig, pedig néha három napig se nyitottak rájuk az ajtót, s nem vitték házhoz az ételt, be kellett érte jönni. Amikor Schwarznak mondom, hogy hallom ám, nem zártak be egy napot sem, mérgesen visszakérdez. "Ki mondta?" Mondom, hogy a Virág. "Á, nem volt az igazi, ételszállítást játszottunk". Aztán büszkén megtoldja, "Schwarz Janit nem lehet falhoz szorítani, rosszabb időkben is kitartanék. Különben, hogyan telt volna be négy vendégkönyv?"

Mondanám vagy inkább írnám, hogy Schwarz még a régi gárdához tartozik, aki a strandon vitt egy büfét kilenc évig, s amikor Kovács Gábor leváltotta, aki most a Tenkes csárdát viszi, mondta neki, hogy kösse fel a gatyáját, mert a Schwarz után nem lesz könnyű dolga. Nem is volt, de ácsi, félre a pletykával. Annak viszont már fele sem tréfa, hogy az Ormánság az ország egyik legszegényebb vidéke, s néha még a jég is elveri, mint a minap Sellyét. Ám egy jó vendéglő a pusztán is megél, az Isten háta mögött, ahol csak a gólyák laknak jól a Dráva közelsége miatt. Schwarz Jani nem nagyon dicsekszik, nincs is mivel, mert ő reggeltől estig vendéglős. Csak akkor ad magának kimenőt, ha egy jó kis meccsre van jegye.

A kémesi csárdának van egy kis foci sarka, a kis ablak mellett, amely a söntésbe nyílik, ott lehet kártyával fizetni. Az asztalon megannyi foci relikvia, pécsi, harkányi, berlini és persze mezek, labdák. A vendéglős szakosztályvezető volt Harkányban, nála focizott Gera Zoltán, amikor Pécsről eljött és jóban van a Dárdai családdal is. Mondta is egy pécsi ismerősöm, hogy csak a focit nem szabad szóba hozni, mert akkor Schwarzot nem lehet megállítani. Miért is kéne lefékezni, amikor ez a passziója, 54 éve szolgálja ki a vendégeket és jár a foci meccsekre. Ha rajta múlik, az étlapon mindig lesz magyaros koszt és ugyanazt a halászlevet eheted, amit harminc éve megkóstoltál és már akkor is úgy álltál fel azt asztaltól, hogy ide még visszatérsz. És ez volt az a fogadalom, amit meg sem szegtél. Ja, és el ne felejtsem, bevezetőként kapsz egy kis pálinkát és búcsúzóul két palacsintát. Én a túrósat ajánlanám, s  akkor sem vagy szemtelen, ha gluténmentesen, vagyis kukoricaliszttel kéred. Ez itt kérem egy békebeli vendéglő, a Schwarz und Schwarz, amely minden háborút, forradalmat és puccsot túlélt. Különben miért vetődne ide az utazó, az Ormánság mélyére?

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére