RSS Feed

Itthon vagyok

Csontos Tibor - 2021. 07. 12. 9:26:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Itthon vagyok

Itthon vagy! címmel kínál sorozatot megtekintésre a nemzet három színnel színezett csatornája. A minap meg is tekintettem az egyik epizódját, szigorúan csupán a szűkebb pátriám miatt, tekintet nélkül arra, hogy egyébként csak akkor kapcsolok e csatornára, ha a távirányító tulajdonlása közben félrehord az ujjam. Kíváncsi voltam, mit és hogyan mutatnak meg a pátriából, nevezetesen a Bodrogközből, Zemplén e tájdarabkájából, hogy a tálalásukból kiderül-e, hogy Magyarország errefelé is a csodák forrása.

"Magyarországról határon innen és túl. Sok olyan helyszínnel, ami az útikönyvekből sem marad ki, de számos olyan információval, ami lehet, hogy igen. Mesélő városok, mesélő képek – helyenként onnan, ahol csak a madár jár. A sorozat szerkezete, tematikája mint egy modern, informatív útikalauzé. Infografikák közbeiktatásával úgy mutatunk be helyeket, programokat, szabadidős aktivitásokat, hogy mindenki megtalálhassa a neki legmegfelelőbbet " - így szól az ínycsiklandozó sorozatajánló szöveg. Ami a helyszínek, Karcsa, Pácin, Cigánd, Ricse tálalását illeti, nem is csalatkozhatott a néző. Megannyi szépség, csupazöld, rendezett táj, szinte már burgenlandi feeling, odaruccanásra késztető felvétel, turisták előtt elhúzott vizuális mézesmadzag. Magyarország leginkább magára hagyott, legelmaradottabb vidékén, ahol a megannyi szépség ellenére az ember úgy érzi, hogy a világ végén jár, ahol lassan már a madár sem jár. 

Természetesen a lakkozás, a Patyomkin-falu stíl az Itthon vagy!-ban nem engedi, hogy megtudjuk, például milyen útviszonyok mellett juthatunk el a Bodrogközbe. Mert az bizony katasztrofális, az bizony már nem burgenlandi feeling, még csak nem is a szomszédos Kelet-Szlovákiát idéző úthálózat, amelyet az elmúlt években korunkhoz illő módon újítottak fel, tettek kulturálttá, bárminemű közlekedésre alkalmassá. Nem véletlen, hogy például Pácinból gyakran nem Karcsa, Karos felé mennek például a településtől huszonöt kilométerre lévő Sátoraljaújhelyre, hanem a kishatárforgalmat kihasználva a szlovákiai Nagykövesd-Bodrogszerdahely-Borsi útvonalon keresztül jutnak vissza Magyarországra. Kátyúmentes, toldozatlan-foldozatlan autóúton. 

Igaz, hogy néhány kilométerrel hosszabb ez az út, de minősége kíméli az autót és persze az autós idegrendszerét. Miközben  Sátoraljaújhely felé a Karos-Karcsa útszakasz egyetlen kátyúparadicsom, mely útszakaszt rendszeresen "taknyolják" - miként errefelé nevezik a kátyúzás nemes műveletét -, aminek eredményét az erre haladó nemzetközi kamionforgalom és a rendszeres autóbuszjáratok hamar taccsra vágják. A közútkezelés kedves gesztusaként persze ott van a 60 kilométeres sebességkorlátozást jelző tábla, aminek gyártása és elhelyezése nyilván olcsóbb, mint megtisztelni például a naponta Sárospatakra és Sátoraljaújhelyre személygépkocsival járó ingázókat amolyan korhű autóúttal. Szegény, szándékosan elhagyatottnak címkézett vidéknek persze minek is kellene fejleszteni az úthálózatát, néhány évtized múlva ez a vidék amúgy is egyetlen hatalmas zsákfalu lesz. 

A bodrogközi kátyúköz persze hibádzik az Itthon vagy! képkockáin. Jellemzően légifelvételek segítségével és  nagytotálban mutatják ezt a térséget, hogy ne látszódjék a szegénység, az elmaradottság. Itthon vagyok. 



Fotó: boon.hu
Lap tetejére