RSS Feed

Latinovits

Csontos Tibor - 2021. 06. 25. 8:00:23 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Latinovits

Negyvenöt éve halt meg. Kilencven esztendős lenne. Latinovits Zoltánról Ruttkai Éva sosem hitte el, hogy öngyilkos lett. Azt mondta, véletlen baleset történt. Azonban még senkinek sem sikerült megcáfolnia, hogy a Színészkirály 1976. június 4-én nem önkezével vetett véget életének. Semmi nem utalt arra, hogy a halálra készült, miközben élete utolsó évei hemzsegtek a támadásoktól. Talán ezért is vágyott ekkor a trappista szerzetesek kolostorának hűvösébe. Indiai utat is tervezett, a villájába kommunát, hogy ott töprengjen önmagáról, a világról. Meghasonlott és megszállott színházművészként.

Akit a színházi vadon bujdosójának, legendává nőtt őszseninek neveztek, iszonyúan vonzó emberi tüneménynek tartottak. Aki színpadon, filmben, verspódiumon is eredeti és megismételhetetlen csoda volt. Aki szeretetszínház alapítására készült, és akinek Ködszurkáló című színi esszéje a boldogtalan színészek bibliája lett. Pályája elején egyszer már kihalászták az öngyilkosságból, s attól kezdve volt miért emlékeznie a röpülés boldogságára, mert azt hitte, szárnyai nőttek. Latinovits Zoltánt másodszor azonban már nem tudták kihalászni. Azon a napon a  balatonszemesi pályaudvaron 19 óra 40 perckor egy vonat elé vetette magát. Halálából politika lett, a Színház-és Filmművészeti Főiskola épületére nem tűztek fekete zászlót, a két főiskolás Jeles András és Ács János prózaversét tartalmazó és az előtérben kiragasztott papírlapot ahányszor letépték, annyiszor tették vissza. Innen a részletidézetek: „Meghalt Latinovits Zoltán. Ezentúl minden másképpen van. Megöletett utolsó nagy, európai szarvasunk. Magyarországon ő volt az egyetlen, kapitális, világnagy bika. Szocialista sámán volt a vajákos polgárok között. Immár kész az új magyar mítosz. Könnyű lesz mit csinálni vele. Nehéz lesz mit csinálni vele.”

E sorok írójának három hónappal a halála előtt nyilatkozott a debreceni tudományegyetemen tartott előadói estje után. Sok más mellett erről beszélt: „Nekünk, akik művészeknek valljuk magunkat, vagy bohócoknak, az a dolgunk, hogy a hitet és a tüzet visszaadjuk az embereknek. … A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak főszerepe a Fővárosi Operettszínházban nem a prózai színész nosztalgiája a zene után, hanem nosztalgia a színház után. Nekem még tanulnom kell ezt a műfajt, és bár meg kell vallanom, nagy a siker, de nagyon meg kell küzdenem ezért a két pontért, és bizony nem az enyém még a műfaj. Nem is elégít ki úgy, ahogyan egy másik színház kielégítene. …. Ami az új filmfőszerepet illeti, elkészült már Huszárik Zoltán Csontváry életéről szóló filmjének forgatókönyve, s állítólag ősszel elkezdődik a munka. Ez az ismételt együttdolgozás Huszárik Zoltánnal a Szindbád után, remélem, ismét gyümölcsöző lesz.”

 Molnár Gál Péter szerint Latinovits nem lázadónak, hanem színésznek született, akit éppen akkor nem engedtek játszani, amikor a legfontosabb lett volna. Józan volt egy őrült világban. Ellenzői őrültnek mondták, írta a kritikus, de csak annyira volt őrült, amennyire Hamlet, aki a szellem kitűzte célja érdekében játszotta a bolondot a királyi udvarban. Számára a színház nem hivatal, mindig elmondta, hogy ő a hit alapján jutott a pályára. Szerette, ha minden szerepében két méterre tették a lécet, s nem hatvan centire. Mert mindig minden erejével igyekezett a legtöbbet nyújtani. Érzékeny volt – mások ezt rossz természetnek nevezték -, egyszer kifogásolta, hogy a darab rendezője olyasvalakit vett maga mellé filmszakértő rendezőasszisztensként, aki talán kevesebb filmet látott, mint amennyiben ő játszott.

Érzékeny volt – mások ezt rossz természetnek nevezték -, egyszer kifogásolta, hogy a darab rendezője olyasvalakit vett maga mellé filmszakértő rendezőasszisztensként, aki talán kevesebb filmet látott, mint amennyiben ő játszott. Azt mondták róla, többet tett a magyar költészetért, mint maguk a költők. Előttünk szülte a verset. Király István irodalomtörténész L.Z. olvasatát fogadta el hiteles Ady-vers elemzésnek, tanulmányaiban jó néhány Ady-poéma vizsgálatánál majdhogynem tudományos érvként használta ezeket. Versfelvételeknél a tévében mindig premier plánt kért, hogy láthassák arcának rezdüléseit, tekintetének játékát. Gyermekként vágyott arra, hogy mindenki szeresse, ország és a világ is dajkálja. Nem dajkálta, csupán kilencvenes évek elején ismerték el posztumusz Kossuth-díjjal.

Féltestvére, Frenreisz Károly a két évforduló apropóján, a Klubrádiónak adott interjújában idézte, hogyan jellemezte édesapja, dr. Frenreisz István Zoltán bátyja sorsát: " Ilyen élet után ilyen halál jár."

 

 



 

.


Fotó: Forrás: ruttkailatinovits.net
Lap tetejére