RSS Feed

Az erőszak szubkultúrája

Csontos Tibor - 2021. 06. 19. 8:57:59 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Az erőszak szubkultúrája

Miként válnak átlagemberek gyilkossá? Hogyan tett egyszerű hamburgi munkásokat hóhérrá a nácizmus? Mi lehet minderre a lélektani magyarázat? A válaszok foglalata Christopher R. Browning Átlagemberek - A 101-es tartalékos rendőrzászlóalj és a végső megoldás Lengyelországban című, cseppet sem szokványos könyve, amelyet alapműnek is tartanak. A holokauszt irodalom ritka kötete, amely azt idézi fel, hogyan élték meg saját tetteiket olyan elkövetők, akiknek gyilkossá, sőt tömeggyilkossá válása nem volt szükségszerű az erőszaknak ebben a szubkultúrájában.

Miként válnak átlagemberek gyilkossá? Hogyan tett egyszerű hamburgi munkásokat hóhérrá a nácizmus? Mi lehet minderre a lélektani magyarázat? A válaszok foglalata Christopher R. Browning Átlagemberek - A 101-es tartalékos rendőrzászlóalj és a végső megoldás Lengyelországban című, cseppet sem szokványos könyve, amelyet alapműnek is tartanak. A holokauszt irodalom ritka kötete, amely azt idézi fel, hogyan élték meg saját tetteiket olyan elkövetők, akiknek gyilkossá, sőt tömeggyilkossá válása nem volt szükségszerű az erőszaknak ebben a szubkultúrájában.
A  hamburgi 101-es tartalékos rendőrzászlóaljat középkorú,  munkás és alsó középosztálybeli hátterű, családos emberekből toborozták és jórészt újoncokból állt. Hamburg Németország legkevésbé "elnácisodott" városai közé tartozott, ráadásul e zászlóalj tagjai abból a társadalmi rétegből érkeztek, amelynek náciellenes politikai kultúrája volt. Nem estek át speciális kiképzésen, nem voltak agymosottak, mégis készen álltak az ölésre. Mindennek tükrében még izgalmasabbá válik Browning amerikai professzornak az átlaghóhérokkal kapcsolatos lélektani nyomozása. A 101-es az Ordnungspolizei, vagyis a náci közrendőrség egységének számított, amelyet Lengyelországba vezényeltek, hogy részt vegyenek a végső megoldást jelentő mészárlásokban. 

Az első bevetésükre 1942 nyarán került sor. Az ötszáz fős egység feladata az volt, hogy a Jozefów nevű falut "megtisztítsa" mintegy ezerötszáz zsidó lakójától. Az akció előtt a zászlóalj parancsnoka, Wilhelm Trapp őrnagy felkészítette az egységet a rájuk váró hóhérmunkára és felajánlotta, hogy aki nem bírja a gyilkolást, öregek, nők, gyerekek kivégzését, még visszaléphet. A mintegy ötszáz rendőrből mintegy tucatnyian reagáltak ösztönösen arra, hogy felmentést kaphatnak a küszöbön álló tömeggyilkosság alól. A zsidókat  kihajtották a piactérre, teherautókkal a közeli erdőbe szállították őket, megparancsolták, hogy sorban, egymás mellé feküdjenek a földre és nyakszirtlövéssel végeztek velük. A 101-es tagjai még több ilyen akcióban részt vettek, de segítették az SS-t a deportálásoknál, a bevagonírozásoknál és a zsidóvadászatoknál. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a rendőröknek fel kellett kutatniuk és legyilkolniuk azokat, akik elmenekültek és az erdők vagy a települések rejtekhelyein lapultak. Az egység mintegy tizenhatezer zsidó meggyilkolásáért volt felelős. 

A Hamburgi Államügyészség 1962-től kezdődően tíz éven keresztül foglalkozott a 101-es gyilkoló egységgel. Christopher R. Browningnak alkalma volt tanulmányozni mintegy 210 ember kihallgatási jegyzőkönyvét, tanúvallomását, melyek közül szerinte mintegy a fele kellőképpen megalapozott volt ahhoz, hogy lehetővé váljon kideríteni, mi motiválta a gyilkoló egység tagjait, hogyan és miért váltak átlagemberekből tömeggyilkosokká. Browning könyvében éppen ez a lélektani szál a legizgalmasabb: a válaszkeresés a Hogyan? és a Miért? kérdésekre. Eleinte mindannyian iszonyodtak attól, amit tettek, mégis elképzelhetetlennek tartották, hogy kilépjenek a sorból. Egyszerűbb volt ölniük. 

A szerző válaszai, megállapításai azt sugallják, hogy ezeknél az átlagembereknél a bajtársiasság, a kötelesség szinte mitikus színezetet kapott. A kivégzésektől való visszalépést a 101-es tagjai a gyengeség, a férfiatlanság jelének, bajtársiasság ellenesnek tartották. Egyikük sem számított abnormálisnak, pszichopatának, szadistának. Úgymond, rendes emberek voltak, mégis tömeggyilkossá lettek. Rudolf Hössnek, az auschwitzi halálgyár parancsnokának az emlékirataiból is az derül ki, hogy a tömeggyilkossághoz nem feltétlenül kell hozzárendelni a kegyetlenséget, a szadizmust, az elállatiasodást. Höss hóhér is kötelességtudó, rendszerető ember volt. Átlagember. 

(Christopher R. Browning Átlagemberek - A 101-es tartalékos rendőrzászlóalj és a végső megoldás Lengyelországban, K.u.K. Kiadó) 

Fotó: -a-
Lap tetejére