RSS Feed

Az én (Rock)generációm

Dalia László - 2021. 05. 31. 8:00:08 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Az én (Rock)generációm

Az idő telik így is, úgy is. megtudhatjuk akkor is, akkor először néninek, bácsinak szólítanak, vagy ha a kedvenc filmünk, könyvünk vagy zenénk klasszikussá válik. Régen a tisztelet kijárt a klasszikusoknak, bár ha kötelező olvasmánnyá vagy koncertté vált, akkor lázadoztunk. Ez nyilván ma sincs másként, de ha nem ismerik, akkor legalább ne beszéljenek róla.

Az én generációm rockzenén nőtt fel, akkor még 2 forintért árulták a fekete-fehér, 4 forintért a  színes Beatles, Rolling Stones, Bee Gees, Illés, Omega fotókat a pécsi trafikokban. A lemezek aranyáron sem voltak kaphatóak,a rokonok, ismerősök hozták be és cserélgettük, felvettük a lengyel ZK vagy a cseh Tesla B 5-ös szalagos magnókra, majd jöttek az indiai Dum Dum bakelitok 80 forintért, s átjártunk Jugoszláviába, leginkább Eszékre kis határátlépővel, ahol 120 dinárért Jimi Hendrixet, Jethro Tullt, Pink Floydot, Deep Purple-t kaptunk. Az első 33-as LP-m egyébként egy indiai Deep Purple (Fireball) volt, s persze a magyarokból mindenevő voltam. Egyébként meg Illés fan. A Pécsi Nemzeti Színházban az Illéstől a Metróig minden koncerten ott voltunk. Az Omegát először a Pécsi Vidámparkban láttam, Kóbor fehér selyemnadrágban épp beesett a koncertre, mert előtte teniszezett, a Vörös Meteor pályán. Ha jól emlékszem, az volt az egyetlen teniszpálya akkoriban Pécsett. Volt Beatles pólóm is, azt a nyugati pályaudvar mellett vettem. 

Pécs nem volt Liverpool, London, Los Angeles, vagy San Francisco, s akkor még nem is tudtunk jól angolul. Nem értettük, miről szól a The Who a My Generation című dala, azért a hosszú hajunk, amiért elküldtek a gimiből fodrászhoz, vagy a az első Levis sokat jelentett, ahogy Woodstock is. Osztálykiránduláson a sofőr mikrofonjába elkezdtem mondani angolul a fesztivál összekötőszövegeit, ahogy bekonferálták a Ten Years Aftert vagy Jimi Hendrixet és a többség azt sem tudta, miről beszélek. Ez akkor is az én generációm zenéje és borzasztóan felbosszant, amikor manapság össze-vissza beszélnek.

A minap ismételtek a TV5-ön egy Benkő László interjút, ahol a riporter, aki még nem is a legrosszabbak közül való, azt találta mondani, hogy az Omega már akkor füstöt csiholt száraz jégből, amikor a Beatles még szürke zakóban játszott. Csak két dolog nem stimmelt, a Beatles akkor már nem lépett fel, mint tudjuk a Borsőrmester után nem koncerteztek, s egyébként a zenekar mér csak nevében létezett, amikor az Omega egy szippantós kocsi tömlőjével és egy vödör száraz jéggel kísérletezett, bár ennél sokkal nagyobb újításuk volt a lézer színpadi alkalmazása. S ez egy apróság vagy mégsem az, mert a Beatles immár klasszikus zene, ahogy az ELP, a Pink Floyd vagy az Illés dalai is, tehát nem szabad úgy belekontárkodni a műfajba, mintha egy talmi slágerről vagy magyar nótáról beszélnénk. Bár az internet sokat ártott jótéteményei mellett, de talán nem kéne hagynunk, hogy a fél műveltek átvegyék a hatalmat.

Fotó: Almássy Aurél
Lap tetejére