RSS Feed

Óh, csak a Hajnal jönne már!

Csontos Tibor - 2021. 05. 13. 8:00:33 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Óh, csak a Hajnal jönne már!

Sokan idézték Presser Komár Lászlónak írt slágere refrénjét, midőn a magyar rockzenészek a műfaj nélkülözhetetlen ikonját, Hajnal Gábort emlegették. Aki minden volt már a rockzenében csak zenész, road, hangtechnikus és tulipános láda nem. Ott volt a műfaj minden kilométerkövénél, mindent tud a szakmáról, ismeri az összes trükköt. Úgy kezdődött, hogy megkérdezte, ki az a Mick Jagger, majd ötven év múlva úgy végződött, hogy Oláh Ibolya közölte, neki ez a tapasztalt menedzser kell. Hajnal az idei Fonogram – Magyar Zenei Díj szakmai életműdíjasa. A díj történetében ő a negyedik kitüntetett.

Szóval, a Flowers együttes énekeseként a tinédzser Hajnal azt kérdezte: Ki az a Mick Jagger, hiszen hozzám hasonlóan ő sem tud énekelni. Ezért a Flowers a Rolling Stones lassú bluesait  játszotta, Beatles-dalok másolására nemigen vállalkoztak, mert a gombafejűek tudtak énekelni. S miután hamar kiderült, hogy a Gördülő Kövek jobbak, mint a Virágok, Hajnal váltott, s elindult azon a pályán, melyet klubvezetőként, műsorvezetőként, koncertszervezőként, menedzserként, sajtófőnökként, lemezlovasként, producerként, rádiós és televíziós zenei műsorok szerkesztőjeként járt végig. Igaz, vegyésztechnikumba járt, ahová Demjén és Hobó is, akkor persze még nem ismerték egymást, ám a legendás Könyvklub vezetőjeként inkább a beatzene vegytanával foglalkozott.

 A Könyvklubjában lépett fel például Charlie a Decca nevű első zenekarával, amikor az énekes még a Művelt Nép Könyvterjesztőnél dolgozott segédmunkásként. Hajnal olyan jól tette a dolgát, hogy klubvezetőképző tanfolyamra is elküldték, melynek vizsgáján A műátélés lélektani folyamatai című tételt húzta. Mindenesetre a következő ötven évben volt alkalma a beat- és a rockzene átélésének lélektani folyamataival megismerkedni. Bár jobban örült volna, ha a tétel azzal kapcsolatos, hogyan csajozott Komár László a Scampoló énekeseként, mely együttes ugyancsak koncertezett a Könyvklubban. Komár becserkészte a klub gondnokának büfés feleségét, ezért a gondnok megkérte Hajnal elvtársat, hogy rúgja ki a Scampolót. Majd az Egyetemi Színpad következett, ahová beatkoncerteket szervezett. S ki más lehetett volna akkor az Omega Rajongói Klub vezetője?

 

Hajnalnak a műfajban eltöltött évtizedei hemzsegnek a sztoriktól. Mindenkit ismert a szakmában és a szakmában is mindenki ismerte őt. Az ő ötlete volt a Közgáz Klub Rock Reflektor című programja, melyben vidéki zenekarok mutatkozhattak be. Ott volt a miskolci Edda, a kiskőrösi Rolls Frakció, a szegedi East karrierjének indulásakor. Miként sokat köszönhet neki a Piramis is, koncerteket szervezett a sztárbandának, sőt Som Lajos első zenekarának elintézte, hogy kapjanak valamicske gázsit. Vidéken ugyanis tíz doboz Fecske cigarettáért léptek fel… Dolgozott a Petőfi Csarnok sikersztorinak számító Csillagfény diszkójában, az ő ötlete volt a Csillag születik zenei tehetségkutató verseny, amelyen a Bonanza Banzai, a Sing-Sing, a Pa-Dö-Dő, az AD Stúdió, a Republic tűnt fel. Ahogyan neki volt köszönhető, hogy 1979-ben megrendezték az első budapesti rockfesztivált.

 Nagy idők nagy tanúja – még évekkel ezelőtt is így konferálta be egy rádióműsorban Rónai Egon Hajnal Gábort, aki műsorvezetőként egy színpadon lehetett Alvin Lee-vel, Rory Gallagherrel, az Iron Maiden, a Motörhead együttessel. S bár az élete a rock – nem véletlenül ez a címe a róla szóló könyvnek: Mindhalálig rock and roll -, de nyakig merült a popban is. Sikerre vitte az Exoticot, s menedzselte a mindmáig legsikeresebb magyar lánytriót, a Baby Sisterst.

 Ha későn is, de Hajnal megkapta és megérdemelte a Fonogram-díjat. Annak elismeréseként és hitelesítéseként, hogy az életműve beépült a magyar beat- és rocktörténetbe.

 

 

 

.

 

.

 

.

 


Fotó: metalbilincs.blog.hu
Lap tetejére