RSS Feed

Málta sármja

Mogyorósi Géza - 2021. 05. 10. 8:00:42 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Málta sármja

Olvasom, hogy Mallorca után másik kedvenc földközi-tengeri szigetem is hamarosan szélesre tárja a kapuit a turisták előtt. Igen Málta! Ahol az 1947-ben férjhez ment, {tavasszal megözvegyült} s immáron 69 esztendeje Londonban trónoló brit királynő mézes hónapjait töltötte. Jómagam kétszer landoltam, vakációztam ott.

Harminc esztendeje annak, hogy „I’m from Hungary” – válaszoltam {Lővey Klára Gimnáziumos akcentussal} a barátságos vallettai ékszerkereskedő kíváncsiskodására. Mire ő még szélesebb mosollyal {hercegi eleganciával?} körbemutatva parányi boltja csillogó portékáján közölte velem, hogy nekünk kis országoknak össze kell tartanunk! Ezért bármit is vásárolok, 20 százalék engedményt kapok. Szívem kacagni kezdett. Nem annyira az ötödnyi kedvezményen, hanem azon a bájosan nonszensz összehasonlításon, hogy ennek a Budapestnél is kisebb területen fekvő szigetcsoportnak büszke üzletembere „földrajzilag” egy kalap alá vette Máltát és Magyarországot. Egy pár aranyfülbevalóval tértem vissza a köves tengerparthoz közeli szállodámba. 

Hét napos vallettai, legelső vakációm során aztán még ért néhány pozitív meglepetés, ott félúton Szicília és Észak-Afrika között. Az alig 400 ezer lakosú, három földközi tengeri szigetecskéből, Máltából, Gozoból és Cominoból álló mini köztársaságot kétségtelenül összekapcsolja hazánkkal, hogy ők is, mi is 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz. S mindkét ország gazdasági életében főszerepet játszik az idegenforgalom, ha nem tombol éppen járvány! Az EU huszonhetek legkisebb tagállamába évente ellátogató 1-2 millió turista között magyarok is előfordulnak, s vélhetően hozzám hasonlóan remekül érzik magukat. Az olasz és arab konyha ínyencségeit kombináló mediterrán étkek, a hangulatos Pub-ok remek söre, a romantikus vendéglők zamatos bora, az évszázados utcák, templomok szépsége, a helyenként kopár táj és a hangos germán világjárók feltűnő távolmaradása egyaránt arról árulkodnak, hogy Málta másként csábít, mint a többi délies üdülő paradicsom. 

A levegőben van a kultúra. Orientális muzsikát és olíva illatot hoz az enyhet adó sós szél. (Az Operaház októbertől májusig várja a vájtfülüeket és a tarka farsang is megér egy misét…) Kevés bicikli, rengeteg taxi. Kápolnák, katakombák, múzeumok, paloták, lakóházak, temetők, öblök, a festészet és agyagművészet jó állapotban megőrzött mementói ejtik ámulatba az idegent. Az elmúlt kétezer év nagy jövés-menésében nem csak romboltak a hódítok. A föníciaiak, hellásziak, karthágóiak, bizánciak éppúgy nyomot hagytak a sziget-trión, miként a 13. századtól uralkodó spanyolok. A Máltai Lovagrend a hadiflotta, a védelmi rendszer, az egyházi élet, az oktatás és az egészségügy fejlesztésében ért el szenzációs eredményeket. Az ő munkásságuk része volt a törökök kiűzését követően a főváros megalapítása. Valletta az 1500-as évek második felétől az öreg kontinens egyik legmodernebb települése volt: párhuzamos utcahálózata, meseszép kikötője – az ENSZ világörökségének része – 2021-ben is lenyűgözi a vendögeket. A 18. és 19. század fordulóján, rövid Napoleón-i intermezzo után a britek vetették meg a lábukat a sziklás partokon. Sokáig maradtak. Jó félévszázada már, hogy megalakult a Máltai Állam – a függetlenné válás dátumát, 1964. szeptember 21-ét nemzeti ünnepként köszöntik a szigetlakók. Már réges-rég nem {az áprilisban 95. születésnapját ünnepelő} II. Erzsébet királynő az államfő. A továbbra is a brit Commonwealth-hez tartozó Máltán a 21. századi EU taggá válás fontos momentum volt. S ma is szép emlék, hogy milyen olcsón kaptam meg az óriás szívű vallettai ékszerésztől a 18 karátos szuvenírt!

Fotó: -a-
Lap tetejére