RSS Feed

Az Exatlon szelleme

Regös István - 2021. 04. 26. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Az Exatlon szelleme

Palik László műsora az egyik országos televízióban teljesen eltér például a Való Világ-jellegű produkcióktól. Ezek az élő show-k arról szólnak, hogy melyik játékos tud a legjobban „csalni”, valami olyasmit mutatni magából, ami nem szokás vagy nem illik. S ha valaki egy szexmutatványban erős, akár meg is megnyerheti a versenyt.

Ugyanis, ahogy mondani szokták, a paplan alatt minden titokban marad, miközben egyszerre százezrek nézik ezeket a legintimebb pillanatokat is. Az ilyen típusú műsorok, melyekben VV Izé és VV Zsiga, mondjuk, olykor felvonyít a paplan alatt, mint aki jól végezte dolgát, nem túlságosan érdekelnek. Végül is azért szerződtették őket, hogy ezekben az ál-őszinte Való Világ show-kban szerepeljenek és tegyenek úgy, mintha valamilyen kiváló teljesítménnyel dicsekedhetnének.

Keresztneve: Exatlon

Mindezzel ellentétben Palik László műsorában a játékosoknak „nem elég szépnek lenni”, hanem mutatniuk kell valamit az előre jutáshoz, a siker eléréséhez pedig rendkívüli ügyességre és gyorsaságra van szükségük. A nézők pedig szurkolhatnak a résztvevőknek, hogy mennyire gyorsan és ügyesen teljesítik a nem kevés fizikai és szellemi igénybevételt kívánó legkülönbözőbb játékos feladatokat. Ezért érdemes nézni ezt a műsort, azzal együtt, hogy még nagyon sokat kell változnia, fejlődnie. Például abban, hogy minél kevesebb valóságshow-elemet tartalmazzon, legfeljebb csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges. Hiszen a műsorkészítők kevés tapasztalattal rendelkeznek azzal kapcsolatban, hogyan lehet még izgalmasabbá, még emberközelibbé tenni a műsort. Egy ilyen típusú műsorban ugyanis nagyon sokféle képességre van szükség. Tudni kell például futni, úszni, célba dobni és szinte valamennyi versenyszámban bizonyítani kell, ha valaki szeretné megnyerni az Exatlont.


A paplan alatt nem csak meleg van

Amikor megérkezik egy új játékos, bemutatják a társainak és a közönségnek, ilyenkor szinte minden alkalommal egy csendes, szelíd, megfelelni akaró versenyzőt ismerünk meg. A bemutatkozó játékos is pontosan tudja, milyennek kell lennie ahhoz, hogy elfogadják. A legjobb teljesítményt nyújtók előre jutnak, igyekeznek elfoglalni valamilyen vezető pozíciót, a szelíd alkalmazkodók pedig háttérbe szorulnak. A műsorban két csapat küzd egymás ellen, az egyiket profi, a másikat amatőr sportolók alkotják. Bármilyen sportversenyben kötelező az egészséges versengés, de itt olykor azt látjuk, hogy amikor a vörös mezes profik veszítenek, elkövetik a legnagyobb hibát azzal, hogy lenézik az amatőröket. A vesztes csapatot néha a játékostársak és a közönség szinte gyászos sajnálkozása övezi, amely persze idővel elmúlik, mi pedig tovább szurkolhatunk azoknak, akik versenyben maradnak. A történet különösen akkor válik érdekessé a néző számára, amikor a kék ruhás amatőrök folyamatosan legyőzik a nagymenő olimpikonokkal teletűzdelt vörös mezes csapatot.


Lehet szeretni, lehet visszautasítani, csak közömbösek nem lehetünk

Mindezek mellett ez a műsor nem létezne Palik László nélkül, aki végigizgulja, és jó hangosan végigszurkolja a versenyt. Szívesen nézem az Exatlont, a baráti körömben meg is beszéljük a versenyek előző napi eseményeit. A legtöbben azt mondják, hogy egy 19:40-kor kezdődő sportshow nem tarthatna tovább másfél-két óránál. Nem beszélve a műsorban elképesztően sokszor ismétlődő reklámokról. Palik László, a nagymester biztosan tudja, hogy ezúttal is pénzre megy a játék, ami a hirdetésekre ugyanúgy érvényes. Ő is tisztában van azonban azzal, hogy a kevesebb olykor több mint a sok. Mindez persze nem a műsor kritikája volt, csupán leírtam egy új és valóban sikeres tévéműsorral kapcsolatos gondolataimat, Palik mestert idézve: „Mert ilyen az Exatlon!”


Fotó: Iró Zoltán
Lap tetejére