RSS Feed

Törőcsik Mari halálára

Regös István - 2021. 04. 17. 8:00:00 Nagyobb szöveg Kisebb szöveg Cikk küldése e-mailben Nyomtatóbarát változat

Törőcsik Mari halálára

Nehéz olyan nemzet halottjáról írni, aki nem halt meg. Nehéz olyannak az életútjáról szót szó után tenni, aki nem halt meg. Ilyenkor támad fel bennünk az érzés, hogy ki az igazi csillag, ki az igazi sztár, mert arról mindez nem látszik. Az igazi, valódi, soha el nem tűnő fényt Törőcsik Mari sugározta. Amikor megszületett a Körhinta, az egész világ felkapta a fejét, hogy ki ez a tündérkirálynő?

Ki ez a gyönyörűséges vidéki lány, aki egyik pillanatról a másikra világhírű színésznő lett? Ma nem egy, hanem tizenegy Oscar-díjat kapott volna. Nehéz arról írni, aki teljesen egyedülálló szépség, bölcsesség és kedvesség. Ha soha ki nem hunyó csillagról írunk, ne sajnáljuk a jelzőket, bár, míg élt, rettenetesen utálta, ha dicsőítették. Mindig csak annyit mondott, én egy színész vagyok, nem több. 

Készítettem vele néhány interjút, nagyon büszke vagyok arra, hogy többször is leült velem egy asztalhoz és megtanított arra, ami egyébként közhely, hogy a kevesebb néha több. Amikor Törőcsik Mari megjelent a filmvásznon – bocsánatot kérek a többiektől – szinte mindenki eltűnt onnan, csak ő látszott. Mert ő nem játszott, ő az összes szerepét halálosan komolyan vette és úgy játszotta, mintha szó szerint az igazságot mondanák ki. Pedig nem ő írta a darabokat, csak játszotta, de úgy, mintha ő írta volna. Úgy játszotta, mintha a filmvásznon ő lenne ott személyesen, meg lehetne érinteni. Mindenkivel egyszerű volt, de nem szerette a bizalmaskodást, különösen nem a tehetségtelenséget. Mert, ahogyan gyakran mondta, sértés a közönséggel szemben, ha nem a legjobbak játsszák a legjobbakat. Nincs kivétel, mindig a legtöbbet kell nyújtani, mert ha századszor is megy egy színdarab, az aznap esti nézősereg először látja.

Törőcsik Mari (1935-2021)

Megmondom őszintén, picit megnyugodtam. Bár az orvostársadalom mindent elkövetett, hogy meggyógyuljon, ez nem ment. Akiért rajongott az egész világ, az itthon, Magyarországon csodákat tett. Csábították őt elegen, nagy filmesek, de itthon maradt. Törőcsik Mari, a mi Marink, itt maradt Magyarországon és még akkor is játszott, amikor ez már nem ment. De hogy ilyen sokáig velünk maradhatott, az orvostudomány, az emberek szeretete, ésszel fel nem fogható módon tartotta őt életben. Ha tehetném, csillagot neveznék el róla. Lehet, megharagudna érte, de azután bizonyosan megbékélne, mint ahogyan mindig is tette. Remélem, Törőcsik-sorozat lesz a televíziókban, újra megnézhetjük a filmjeit, együtt a rögzített színdarabokkal is, amelyekben játszott. Törőcsik volt, van és lesz. A híre vele együtt nem távozott, tanítani fogják a taníthatatlant, amikor róla lesz szó és minden színésznövendék Törőcsik Mari akar majd lenni, pedig tudja, hogy belőle csak egy van. Így jelen időben. Isten veled, Törőcsik Mari!

Törőcsik Mari Regös Istvánnal


Fotó: Varga Gábor
Lap tetejére